A zenés történelmi dráma Szentmihályi Szabó Péter Kun László és Édua c. könyve alapján készült, és IV. László sorsát hivatott bemutatni. A történet László halálával nyit, majd ezután bontakozik ki a teljes mû, amely 1272-ben kezdõdik el.
László, aki csak bábu anyja (Kun Erzsébet) és a többi nagyúr kezében, fiatal korában meggyûlöli az országban dúló örökös viszályt, de nem sokat tehet. Fülöp, pápai legátus követeli a kereszténység életbe léptetését, s Erzsébet ennek egyik jeleként a nápolyi Izabellát jelöli ki jegyesként.

Az 1880-as évek Londonjában egy jónevû orvos, Henry Jekyll olyan szérumot keres, amellyel elválaszthatja az emberben lakozó jót a gonosztól, s ezzel menthetõvé tenné az elmebetegeket. Ám a kórházi testület képmutató tagjai õrültnek bélyegzik, és megtagadják, hogy élõ emberen próbálja ki a medicinát.
Menyasszonya, Emma Carew és Jekyll ügyvéd barátja, John Utterson kitartásra biztatják a doktort- ám a legénybúcsú után Henry úgy dönt, nem vár tovább, s magának adja be a gyógyszert.

A mû fõszereplõje az Operaház Fantomja és Christine Daaé. A fantom az operaház alatt él, mert az arca eltorzult, és nem mutatja meg magát senkinek. Egy zenei zseni, aki gyakran megijeszti az alkalmazottakat, például zongorajátékával. A sötétségbõl idõnként felkísértõ alakot az operaházban dolgozók gonosz szellemnek hiszik. Erik megismeri Christine-t, és halott apja sugallatára elkezdi énekelni tanítani, anélkül, hogy mutatkozna, az öltözõ falán keresztül. A fantom beleszeret a lányba, és féltékeny lesz a võlegényére, Raoul-ra.

Az Operaház Fantomja Andrew Lloyd Webber musicalje, Gaston Leroux regénye alapján készült. 1986-ban mutatták be, és azóta is mûsoron van. Christine szerepét akkori feleségének, Sarah Brightmannek írta, aki el is játszotta az eredeti londoni és broadway-i elõadásokban Michael Crawford oldalán. Harold Prince rendezte a darabot, aki az Evitát is színre vitte. Charles Hart írta a musical dalszövegeit néhány Richard Stilgoe anyagot felhasználva. Habár a musical vegyes visszajelzéseket kapott a kritikusoktól, hatalmas sláger lett és a mai napig megy mind a West End-en, mind a Broadway-en, ahol 2006 januárjában megelõzte a Macskákat, mint a leghosszabb ideje futó musical /Wikipédia/

A musical mûfaja midig is nagy sikernek örvendett Magyarországon. Több tucat kiváló magyar mû és rengeteg ötletgazdag alkotó a bizonyítéka ennek, akik iránt mindig is érdeklõdtek külföldrõl. Akárcsak az újhullámos elõadások, úgy az évtizedekkel ezelõtt írt és játszott darabok is hatalmas sikernek, nagy népszerûségnek örvendet. Komoly szerepet játszottak ebben a dalszövegfordítók, a kezdetekben Zsüti (G. Dénes György), majd Miklós Tibor, aki magyar musicalek szövegének is a szerzõje, és a legifjabb generációból Galambos Attila /Wikipédia/

A musical nem zenei, hanem formai mûfaj. Bár vannak olyan szerzõk, akik a sajátos formai-zenei struktúrával lassan külön zenei világot alakítanak ki, amely se nem komolyzene, se nem könnyûzene, hanem leginkább valamilyen modern zene klasszikus hangszerelése szimfonikus zenekarra, de mivel ez a világ ezernyi szerzõi közt ez egyáltalán nem egységes, nem nevezhetjük mûfajnak. Vannak modern hangzású, popzenére hasonlító darabok, és vannak klasszikus hangzású, inkább komolyzenei, de mégsem komolyzenei darabok.

Több mérföldköve is volt fejlõdésének: Elõször a Broadway-en bemutatott jazz- operettek, jazz- musicalek sikere emelte az égbe a szerzõket és az ? akkor már így nevezhetõ ? sztárokat. Cole Porter, Irving Berling amerika hõseinek számítottak.

És bár ízig- vérig amerikai mûfajról beszélünk, azért meg kell említeni, hogy a Broadway-t, (A legendás 42. utca ? amirõl musical is készült), ahogy Hollywoodot is, a kelet -európából bevándorolt zsidó származású producerek tették naggyá.

A musicalt gyakran a modern kor operájának nevezik. Ez a meghatározás azonban nem alkalmas minden zenés színházi darab definiálására, ugyanis vannak úgynevezett zenés darabok és vannak musicalek. A különbség a zenei szerkezet formájában rejlik. Míg a ?zenés darab? pusztán azt jelenti, hogy a darabban van néhány zenés betét, dal, különösebb zenei-szerkesztési összefüggés nélkül (tehát ezek a zenei elemek önállóak, ismétlés nélkül, vagy csak kevés ismétlõdéssel), az ?igazi? musicalben az operához hasonlóan nincs prózai rész, vagy csak nagyon elenyészõ, elhanyagolható.

A musicalt gyakran a modern kor operájának nevezik. Ez a meghatározás azonban nem alkalmas minden zenés színházi darab definiálására, ugyanis vannak úgynevezett zenés darabok és vannak musicalek. A különbség a zenei szerkezet formájában rejlik. Míg a ?zenés darab? pusztán azt jelenti, hogy a darabban van néhány zenés betét, dal, különösebb zenei-szerkesztési összefüggés nélkül (tehát ezek a zenei elemek önállóak, ismétlés nélkül, vagy csak kevés ismétlõdéssel), az ?igazi? musicalben az operához hasonlóan nincs prózai rész, vagy csak nagyon elenyészõ, elhanyagolható.

Zenés színpadi műfaj az ókor óta létezik, azonban a musical őse a daljáték, az operetta, és az operett. Az átmenetet a komolyzene és a könnyűzene közt a jazz-operett. Fiatal műfaj, nagyjából a XIX.- XX. század fordulóján, az amerikai zenés színházi kultúra létrejöttekor vált önállóvá. A Broadway és a musical fogalma mára összekapcsolódott.

/Wikipédia/