A fiú a tóparton ült, és a vizet bámulta. Gyakran menekült ide, a világzajától, megnyugtatta a hullámok lágy, csobbanása. A romantika cseppenként járta át ereit. Egy lányra gondolt, akit nem rég ismert meg. Szép lassan költözött be életébe, ahogy a magból fa nő, úgy nőtt ki a szerelem virága. Először csak néha jutott eszébe, aztán egyszer csak azt vette észre, hiányzik. Hiányzik a mosolya, szeme villanása, bőrének édes illata, és az a mágneses tér, ami közelében járva csak úgy húzta felé, ami elől nem volt menekvés. De már nem is akart menekülni, feladta agglegény elveit, csak őt akarta, őt és semmi mást! Fizikai fájdalom járta át testét, ha nem érezte a lány közelségét.


Nem tudta megnevezni mi az ami történik vele. Volt már ő szerelmes, de olyan még nem volt, hogy viszonozták volna érzéseit, így új volt neki az érzés. Félt, nagyon félt a csalódástól, ezért folyton aggódott, hogy eltalálja mi helyes, mi nem. Nem akart se tolakodónak látszani, sem mulyának. Nagyon tanácstalan volt, hisz két napja nem látta a lányt, és nem tudta helyes- e ha felhívja, vagy esetleg a lány szándékosan kerüli a találkozást? Gyötrödött.
A hullámok játéka elringatta egy jobb világba, álmodozott. Mi lenne ha, örök lenne ez az érzés, mi lenne, ha mindig együtt lennének, ha a lány úgy szeretné mint ahogy ő. Vagy legalább csak feltűnne a tó partján, a hosszú szőke haját simogatná a szél, és közeledne lassan, mint a filmeken, lassan közeledne…

… És akkor meglátta. Mint a filmeken… Közeledett felé, lassan, nagyon lassan lépkedve. A fiú behunyta a szemét, majd hirtelen kinyitotta., és a látomás…
Nem, nem volt látomás. A lány tolta felé a biciklijét, mosolygott, és integetett a fiúnak, majd odalépett, és nyomott két puszit az arcára.
- Te itt? Vártál?- kérdezte.
- Igen, vártalak- válaszolta a fiú, és kisimított egy kósza tincset a lány arcából, aztán arcon csókolta.

Ketten indultak, a tóparton egy csendesebb helyet keresve, hogy megtörténhessen, egy hétköznapi csodás pillanat, amire régóta vágytak. A strand végén, a nádas tövében, leültek a lépcsőre, a lábukat cinkosan simogatta a tó barnás, szürkés vize, a hullámokban tükröződött, ahogy két arc közeledik egymáshoz, hogy összeforrjanak egy végtelennek tűnő, forró, perzselő pillanatra. Az első csók…

Aztán az első csókot követte még jó pár, de a fiú mi lenne ha kéréseiből csak ez maradt, egy gyönyörű, csodás emlék és még egy mit a lánnyal élt meg. A lány messze jár, de az emlék, ez a csodás, romantikus emlék szíve mélyén örökre megmarad…