Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd uralkodó,
miközben annak erdejében vadászott.

A király a helyszínen megölhette volna Artúrt, mivel ilyen büntetés
járt annak, aki vét más tulajdona ellen.
De meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, és
szabadságot kínált neki, feltéve hogy 1 éven belül helyesen válaszol
egy nehéz kérdésre.

A kérdés pedig így szólt: Mit akar valójában a nő?

Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta volna, az ifjú
Artúr számára pedig megválaszolhatatlannak látszott...
Ennek ellenére még mindig jobb volt, mint akasztófán végezni, így
aztán visszatért országába, és elkezdte kérdezni az embereket: a
hercegnőt, a királynét, a prostituáltakat, a szerzeteseket, a
bölcseket és az udvari bolondot... Vagyis mindenkit, de senki sem
tudott meggyőző választ adni.

Viszont mind azt tanácsolták neki, kérdezze meg a vén boszorkányt,
mert csak ő tudhatja a helyes választ.
Az ára magas lesz, mert a vén boszorkányról köztudott volt a
királyságban, hogy borsos árat kér szolgálataiért.

Eljött a megbeszélt év utolsó napja, és Artúrnak nem volt más
választása, mint beszélni a varázslónővel.
Az megígérte, hogy kielégítő választ ad, de előtte Artúrnak el kell
fogadnia az árat.
A banya feleségül akart menni Gawainhoz, a Kerek Asztal legnemesebb
lovagjához, Artúr legjobb barátjához.
Artúr borzadva nézett a banyára: púpos és rusnya volt, csak egy foga
volt, gusztustalan hangok kíséretében émelyítő szag áradt belőle. Még
sohasem látott ilyen visszataszító teremtést. Megrettent attól, hogy
arra kérje legjobb barátját, vállalja érte ezt a szörnyű terhet.
Ám amikor értesült a javasolt egyezségről, Gawain kijelentette, hogy
ez nem túl nagy áldozat barátja életéért és a Kerek Asztal
fennmaradásáért cserébe.

Kihirdették az esküvőt, a boszorkány pedig pokoli bölcsességével így
szólt: a nő valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen.

Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot mondott, és
hogy az ifjú Artúr király megmenekült. Így is történt: a választ
meghallva a szomszéd uralkodó szabadon bocsátotta.
De micsoda esküvő volt az... az egész udvar ott volt, és senki sem
érezte magát bánatosabbnak, mint a megkönnyebbülés és szorongás között
vergődő Artúr.
Gawain udvariasnak, nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott.

A boszorkány pocsékul viselkedett, kézzel evett, közben pedig szörnyű
hangokat és szagokat bocsátott ki magából.
Eljött a nászéjszaka, amikor Gawain a hitvesi ágyban várta, hogy
feleségével egyesüljön. És akkor belépett a szobába a legszebb lány,
akit férfi valaha is álmodott... Gawain elképedve kérdezte, hogy mi
történt.
A lány azt felelte, mivel a férfi udvarias volt vele, idejének egyik
felében a rettentő, másik felében a vonzó külsejével fog mutatkozni.

Melyiket szeretné nappal és melyiket éjszaka?
Micsoda kegyetlen kérdés...! Gawain gyorsan mérlegelni kezdett.

Legyen mellette napközben egy imádni való fiatal nő, akit mutogathat a
barátainak, és ossza meg az ágyát egy undorító banyával? Vagy
mutatkozzon nappal a szipirtyóval és házasélete intim pillanatait
töltse egy ifjú szépséggel...?
Ön hogyan döntött volna, mit választott volna? Gawain válasza alább
olvasható, de mielőtt elolvasná, döntsön ön is...

 AZ A TANULSÁG, HOGY NEM SZÁMÍT, CSINOS VAGY CSÚNYA-E A NŐ...


ALAPJÁBAN VÉVE MINDIG BOSZORKÁNY...