EGY ÉDESANYA ESZMEFUTTATÁSA.............

TALÁLTAM EGY IGEN ÉRDEKES MEGKÖZELÍTÉS AZ ÉLETHEZ.........
TALÁN MÉG HOZZÁ FŰZNÉM ÉN JÓVAL ELŐBB SZÜLETTEM,ÍGY AZT IS TUDOM .
MILYEN VOLT A HÉTFŐI ADÁS SZÜNET,MILYEN JÁTÉK SZEREK VOLTAK A LEGDRÁGÁBB KINCSEK.
GÓLYALÁB,FOCI,SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ HINTA A FÁN,A BABÁKNAK,SE LEGÓNAK SE MÁSNAK,HÍRE HAMVA SEM VOLT..........ÉS MÉGIS JÓ VOLT............EMLÉKSZEM,NAGYANYÁM ELKIÁLTOTTA
MAGÁT ÉS MINDENKI OTT VOLT,EBÉDNÉL,MINDENT MEGKELLET ENNI,NEM VOLT,VISSZA BESZÉD,ADDIG,NEM EHETTÜNK MÍG AZ IDŐSEBBEK NEM SZEDTEK,S NEM ÁLLHATUNK FEL AZ ASZTALTÓL SEM MÍG MINDENKI BE NEM FEJEZTE AZ EBÉDET...........ÉS MÉG SOROLHATNÁM,DE JÓ IS VOLT GYEREKNEK LENNI.................AKKOR................SZEGÉN- - Y,DE JÓL ÉS BOLDOGAN ÉLTÜNK,AKKOR MÉG BÜNTETTÉK A MUNKANÉLKÜLI."KMK" KÖZVESZÉLYES MUNKA KERÜLŐ......
NEM TUDOM EMLÉKEZTEK -E MÉG. S MI VAN HELYETTE.....
AKKOR MINDEN GYERMEK SZEGÉNY S,GAZDAG ELJUTHATOTT NYARALNI,MERT AZ ÁLLAM ,
A MUNKA HELYEK,LEHETŐSÉGET ADTAK ERRE.NEM KÉNE EZT VISSZA HOZNI????
MINDEN CSALÁD LAKÁSHOZ JUTOTT ELŐBB,VAGY UTÓBB, DE VOLT,HOL LAKNI,VOLT MIT ENNI..........
NEM LÁTTUNK AZ UTCÁN KOLDUST,SZEGÉNYSÉGTŐL MEGFAGYOTT,IDŐS EMBERT,SZINTE
NEM IS ISMERTÜK EZEKET A SZAVAKAT AMIKKEL MA SZINTE MINDEN NAP SZEMBESÜLÜNK.........

AZ ÉN NAGY SZÜLEIM IGEN BÖLCSEK VOLTAK............
VELÜNK ÉLETEK ,S HALTAK............
MA BEDUGJUK ÖREGEINKET MINDEN SZÉGYEN ÉRZET NÉLKÜL ELFEKVŐKBE,VAGY EGYÉB MÁS INTÉZMÉNYEKBE.
ISMERTÜK A SZÜLETÉS ÉS A HALÁL FOGALMÁT................
ÉS TISZTELETBEN IS TARTOTTUK...........
MA MINDEZEK ELLENTÉTÉVEL KELL SZEMBESÜLNI.
AKKOR MÉG TANÍTOTTÁK AZ ISKOLÁBAN ,HOGYAN MIT IS FŐZZÜNK, KÖTNI,VARRNI,ÉS TISZTELNI A TANÁROKAT,NO ÉS AZ EMBERTÁRSAINKAT.
A FIUK MEGTANULTAK OLYAN SZÜKSÉGES DOLGOKAT ELKÉSZÍTENI,AMINEK EGÉSZ ÉLETÜKBEN HASZNÁT TUDTÁK VENNI.MÁRA MÁR EZ IS MEG SZŰNT...........
ETIKA ÓRA HELYET AZ ÉLETRE NEVELTEK,S NEM AZ OSTOBASÁGGAL TÖMTÉK A FEJÜNKET.
NAPONTA LÁTOM MIT IS TÖMNEK A FIAM AGYÁBA AMIT NEMKÉPES FELFOGNI,MEGÉRTENI,EGYEZTETNI AZZAL,AHOGYAN ELKEZDTÜK ITTHON ,NEVELNI.NEM ÉRTI MI IS A VALÓSÁG.............. ERRE A VÁLASZOM KICSIM MÁRA MÁR AZ IGAZSÁG IS ODAÁT VAN..............
EZÉRT KELL MA GYERMEKEINKNEK KÜLFÖLDRE MENEKÜLNI??????!!!!!!!!
TANÁROK TÖMKELEGE BUTÍTJA GYERMEKEINKET,MINKET AZ OSTOBA SOROZATOK,,HIHETETLEN HAZUGSÁGGAL TELI HÍREKKEL TESZNEK,VAGYIS SZERETNÉNEK TÖNKRE TENNI.
Kész csoda, hogy életben maradtunk.
Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,
sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,
hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.
A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak,
nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva,
de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval,
és mikor bicajozni mentünk,
nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt,
de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk,
mit jelent pontosan az ásványvíz.
Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel.
Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr.
Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen,ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették,
hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt,
nemhogy mobil. Pláne nekünk!
Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk,
mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.
Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük,
hogy a sárkányfű egyenesági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk,
vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.
Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt!
Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet,
az is rendben volt. Ez így működött,
és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.
- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet,
hogy téged mindenki Rambonak csúfol * Hagyd csak anya, ez az én háborúm!

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap
tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mc donalson
edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy
hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval..
Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele)
és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk,
ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült.
A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról
a gyakran éretlen gyümölcsöt,
a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt,
vagy esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt
Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról,
64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről,
Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról
vagy mobiltelefonról. (... )
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán,
a focipályán vagy a pinnpong asztaloknál, vagy ha mégse,
akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek.
Nem kellet megkérdezni a szülőket.
Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők...
Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk,
és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk.
Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.
Focizni is csak az állhatott be, aki tudott.
Akkor még volt egy íratlan szabály,
amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz.
Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az
ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról,
vagy odébb állhatott, és más játékot,
más játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk,
csak egyszerűen megéltük.
Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után,
úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.
Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és szexújság,
de még szálloda sem.
Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá,
és ha valamit rosszul csináltunk,
vállaltuk a következményeket, és újra próbálkoztunk..
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel
és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek.
Sőt! Ha lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk,
szüleink nem álltak mellénk.
Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk,
mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség.
Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk mi. Hősök? Talán.
Hősei egy letűnt kornak,
amelyen a mostani fiatalok értetlenül
mosolyognak.