Az én 

     miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,

Mikor nem csönget rád soha senki se,

Mikor sötét felhő borul életedre,

Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe;

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz fel a magasba, reményteljesen,

S fohászkodj. miatyánk, Ki vagy a mennyekben.

Mikor magányod ijesztően rád szakad,

Mikor kérdésekre választ a csend nem ad,

Mikor körül vesz a durva szók özöne,

Átkozódik a „Rossz”, erre van Istene,

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!

Nézz fel a magasba, és hittel rebegd.

Uram! Szenteltessék meg a Te neved!

Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”

Mikor elnyomásban szenved az Igazság,

Mikor elszabadul a Pokol a Földre,

Népek homlokára Káin bélyege van sütve;

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!

Nézz fel a magasba, hajtsd meg a homlokod,

S mond: Uram! Legyen meg a Te akaratod!

Mikor a „kisember”fillérekben számol,

Mikor a drágaság az idegeken táncol,

Mikor a „gazdagság”milliót költ, hogy éljen,

És millió szegény a „nincstől” hal éhen,

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!

Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,

S kérd: Uram! Add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,

Mikor hited gyöngül,- sőt, ellene támadsz,

Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,

Minden lázad benned, hogy -tagad meg „Őt”,

Ó, „Lélek”, ne csüggedj!-Ne eggyez bele!!!

Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:

Uram! –segíts!- s bocsásd meg vétkeimet.