Az elem felfedezéséhez az 1780-as években végzett anatómiai kísérlatek vazettek el.Luigi Galvani,a bolognai egyetem anatómiaprofesszora azt vette észre,hogy a halott békák lába összerándul,amikor kampóval felakasztják őket a vaskorlátra.Egy másik olasz tudós,Alessandro Volta,a paviai egyetem professzora rájött arra,hogy az elektromosságot a rézkampók és a vaskorlát közti érintkezés eredményezi.E felismerésből kiindulva,1800-ban megalkotta a Volta-elemet,amely a modern elemek elődjének tekinthető.Az elemeket régebben telepeknek is nevezték,mivel egyes tipusaik,mint az autóakkumlátor is,tulajdonképpen több egyedi elemből álló csoportok,azaz telepek.Az elem igazán pazarlóan bánik Földünk energiájával: az előállításához szükséges energia akár 50-szer nagyob is  lehet,mint amennyit megtermel.

Az elemekben az elektromos áramot két elektród és egy folyékony vagy szilárd halmazállapotú eletrolit reakciója termeli.A két elektród az elem egy-egy fémpólusával érintkezik.Amint az elem az áramkörbe kerül,folyamatos elektronáram indul az egyik(a negatív) pólustól az áramkörön át a másik(a pozitív) pólus felé.

Ennek az a magyarázata,hogy az egyik elektród anyagának egy része ilyenkor fokozatosan feloldódik az elektrolitban,azaz atomjai szétbomlanak,és pozitív töltésü ionokat bocsátanak az elektrolitba,illetve elektronokat adnak le a vezetékbe.A másik elektrod általában más anyagból készül,amely nem oldódik ilyen nagy mértékben az elektrolitban.Az elektrolitba kerülő pozitív ionoknak viszont elektronokat ad át,így önmaga elektronhiányossá válik.Ezt a hiányt pótolják az áramkörben áramló elektronok.

Az egyetlen cellából álló,hengeres alakú elemeket,amilyeneket például a zseblámpákban is használunk,szárazelemeknek nevezzük,mivel az elektronit zárt rendszerben működik,azt nem szükséges utántölteni.Jellegzetes típusa a savas cink-szén elem.

A szárazelem fémburkolata cinkből készül,a ez alkottja az egyik elektródot is.Az ammónium-kloridos elektronitba mangándioxidot elegyítenek,s a másik elektród a mangán lesz,mivel tulajdonképpen ez adja le az elektronjait az ammónium-kloridnak.A pozitív pólusról az áramot egy központi elhelyezésű szénrudacska  juttatja vissza a mangánhoz(negatív pólus).

Az effajta szárazelemek feszültsége újonnan 1,5 volt,ám a használat során teljesítményű fokozatosan gyengül,mivel a szénrúdon képződő hidrogénbuborékok csökkentik az elektród felületét.Az elktrolitban mangán-dioxid viszont részben eltávolítja ezeket a buborékokat,és így gyengíti hatásukat.

Az elektromosságot termelő kémiai reakciók során a negatív és a pozitív pólus egyaránt ólom-szulfáttá,az elektrolit pedig vízzé alakul át,persze fokozatosan.Ha a folyamat teljesen végbemegy,az akkumlátor lemerül.Amint azonban a gépkocsi motorja beindul,a generátorból érkező áram a kémiai reakciók visszafordításával (elektromos energia termelésével) tölteni kezdi az akkumlátort.Az ólom-szulfáttá átalakult elektródok lassacskén újból tiszta ólommá és ólom-dioxiddá alakulnak vissza,s a kénsav is visszanyetri eredeti töménységét.

A gépkocsikban használt elemeket akkumlátoroknak nevezzük,mivel ezek képesek  abeléjük vezetett áramot felhalmozi (latinul akkumulálni),és kémiai energia formájában tárolni,míg az áram kivételekor ez az energia visszaalakul elektromos energiává.Az akkumulátor a leggyakrabban hat,egyenként 2 volt feszültségű,sorba kapcsolt cellákból áll.

Minden egyes cellában több elektród is van -ezeket lemezeknek nevezzük- mégpedig úgy,hogy a pozitív és negatív lemezek váltakozva helyzkednek el.A kénsavas elektrolitban felfüggesztett lemezek közt szigetelőréteg húzodik,hogy ne alakulhasson ki rövidzárlat.A lemezek valójában ólomrácsok,amelyek közül az ólomlemezek az akkumulátor negatív sarkét,míg az ólom-dioxid lemezek a pozitív sarkot alkotják.