Mintegy száz évvel ezelőttig a ragasztók vagy növényi gyantából,vagy állatok kifőzött  csontjaiból és bőréből készültek.Ezek a gyanták és enyvek lassan száradtak,s nem biztosítottak igazán erős kötést.Ragasztót ekkoriban főleg az asztalosok használtak.A folyékony enyv beszivárgott a fa pólusaiba,majd megszáradva összeerősítette a fadarabokat.

A mai ragasztók szinte már mind mesterséges alapanyagúak.Gyorsan száradnak,és rendkívül erős kötést biztosítanak.A leggyorsabb hatásuak a pillanatragasztók,amelyek másodpercek alatt megkötnek.Szintén kiváló ragasztók az epoxigyanták,amelyeknek külön csomagolt két komponensét össze kell keverni,s az elegy 10-30 perc alatt köt meg.

A pillanatragasztók akrilgyantát tartalmaznak,ami kőolajszármazékokból készül.Ha ezt az anyagot bármilyen nedvesség éri,kis molekulái nagyobbakká állnak össze -ez a polimerizáció nevű kémiai jelenség.

A tubusban lévő ragasztó polimerizációját egy savas stabilizátor akadályozza meg.Amint azonban a ragasztó valamilyen felületre kerül,a legcsekélyebb nedveség is elegendő a stabilizátor megszüntetésére,és a gyanta azonnal polimerizálódik.A víz ionjainak -elektromos töltéssel rendelkező atomcsoportjainak- a jelenléte az,amely beindítja a polimerizációs folyamatot.Ezekaz ionok gyakorlatilag minden,a levegőn lévő felületen megtalálhatók,mivel a levegő mindíg tartalmaz több-kevesebb nedvességet.

A pillanatragasztók azért ragadnak olyan jól az emberi bőrhöz,mert az is nedves.Gyakran előfordul,hogy a legkülönfélébb tárgyakhoz ragadunk,legyen az egy teáscsésze vagy egy kilincs.Ilyenkor a leragadt bőrfelületet meleg vízzel mossuk meg,majd óvatosan távolítsukel a ragasztót.Az,hogy a pillanatragasztó ilyen jól ragad a bőrhöz,nem mindíg baj.A sebészek néha pillanatragasztó-spray-vel képeznek vékony réteget a seben,így csökkentik a vérzést.