A világ nagyvárosaiban mindenütt hivalkodóan fénylenek a sokszínű képekké vagy éppen márkanevekké összeálló neonreklámok.

A hagyományos vilanykörtétől eltérően,a vékony fénycsövekből könnyen alakíthatók ki betűk vagy más,bonyolult alakzatok.

Jellegzetes fényüket az "elektromos gázkisülés" jelenségének köszönhetik.A gázok rendes körülmények között nem vezetik az elektromosságot,jó szigetelők.Ha azonban a nyomást erősen csökkentjük,és nagy feszültség alá helyezzük,a gázok is elektromos vezetővé válnak.

Először a 19.század végén,illetve a 20.század elején,a nemesgázokkal kísérletező tudósok lehettek tanui a gáz által kibocsátott,ragyogó narancsvörös fényjelenségnek,amikor a rikított neonban létrejövő kisüléseket vizsgálták.

A neonfény létrehozásához elektromos feszültség alá helyezik a neongázzal töltött üvegcső két végét.A cső egyik végétől a másik felé elektronnak nevezett elemi részecskék áramlanak,ám útközben összeütköznek a neonatomokkal.Az ütközés következtében a neonatom magja körül keringő elektronok kilökődnek pályájukról.A becsapódáskor az elektronok többlet energiát nyernek -ugyanúgy,ahogy a biliárdgolyó is energiát kap a nekiütköző másik golyótol.Amikor visszatérnek eredeti pályájukra,ezt a többletenergiát elektromágnesessugárzás formájában adják le.

A kibocsátott sugárzás frekvenciája a látható fény tartományába esik,így keletkezik a megfigyelhető élénk narancsvörös ragyogás.

Ha az üvegcsövet más gázzal töltik meg,hasonló jelenség figyelhető meg,ám az elektronok által leadott sugárzás más frekvenciájaú,a fényjelenség tehát más színű lesz.A hélium például aranysárga fényt bocsát ki,a kripton halvány ibolyaszínüt.Megint más színnel ragyognak a belül fluoreszkáló anyaggal bevont,argongázt vagy higanygőzt tartalmazó csövek,amelyek néha még a felhasznált üveget is megszínezik.