Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

network.hu

Nagyapám minden reggel úgy indult útnak,hogy tarisznyájába tett egy nagy adag szalonnát,néhány héjaira bontott lila színű hagymát,és azt a nélkülözhetetlenül fontos éles bugylibicskát,amivel nekem faragott cifra fűzfa sípot.
Kenyérszeletből több lapult a zsákban,mert egyet mindig, de mindig visszavártam,hisz az volt csak igazán a madárlátta kenyér.
Abban a kenyér szeletkében benne volt az élet,fáradt két kezének lágy mozdulata,s mindaz a gőzölgő illat, mi forró kemencékbenaz éhes gyermekszájakat csillapíthatta.
Benne volt a tücsökzenék ciripelő hangja,a learatott búzatáblák katonás sora,és mindaz az emberi jóság, mi arcán ragyogott,mikor huncut mosolyával ballagott haza.
Ma már nincsen madárlátta kenyér,nincsenek katonás glédájú búzatáblás rendek,az enyészeté lett minden, ami szép volt,s az is miről ma már csak mesék születhetnek.

Címkék: imrene szántó mária

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu