Kéklő tengernek partján, ott, hol mosolyog az ég.

Ott, hol illattal, fénnyel van tele a lég;
Ott, hol zeng a madárdal fény árad szerteszét,

Ott kérdezte meg Jézus: "Mondd, szeretsz-e még?"

Jézus megkérdi újra: "Péter, szeretsz-e még?

Érted jöttem e Földre, mert szeretlek rég.

 Érted ontottam vérem ott fenn a keresztfán;

  "Uram, tudod jól, szeretlek én!
A Tiéd lettem, Te az enyém.
Tiéd a szívem, az életem!
Én Uram Jézus, hű Mesterem!"

Mondd hát, szeretsz még engem, mondd meg igazán !

"Mit mondjak Néked, Úr Jézusom?
Szeretlek Téged szívből, nagyon.
Nem vágyom másra, nem, sohasem,
csak Veled lenni, hű Mesterem!"

Harmadízben is kérdem: Mondd hát, szeretsz-e még?

Nem tagadsz-e meg újra, mint tetted elébb?
Mondod-e még majd egyszer: Nem, nem ismerem Őt!
Nyílik átokra ajkad egy szolgáló előtt?"

"Ó, Uram, kérlek könnyeken át:
Bocsásd meg nékem, vétkem, hibám!
Ismered jól Te az én szívem;

Tudod, szeretlek, hű Mesterem !"