Kis türelmet...
Szegényen éltünk, de sosem hittük azt,
Nyaranta a nagyszüleimnél voltunk, néha egyszerre 6,8 unoka. Azt nem lehet semmivel pótolni, mármint azt az ízt.
Hazajött a csorda, nagymamám elkezdett fejni, mi meg egy szelet kenyérrel a kezünkben besorakoztunk az istállónál, várva a friss tejet. Néha leszűrni se volt módja, mi meg ittuk a habos, langyos tejet. Az egész falut át járta a friss tej illat. Senki nem volt allergiás, az intoleranciáról sem hallottunk még. Szép idők. Azok voltak a legszebb éveim.
Időről időre mindent el kell veszítenünk. A családunkat, a munkánkat,
Rájöttem néhány dologra. Ha az életünk pontosan úgy alakul, ahogy
5 éve | 0 hozzászólás
Mécs László: Az anyánk.
Hej, ti vándor vén legények,
sorsosim, víg agglegények!
Hejehujás cigány élet,
a mi sorsunk: dáridó,
vérző szívet ámító.
Hideg fészek ami fészkünk,
A szívünkbe ha belenézünk,
kurjantunk és fütyörészünk,
ne hallja meg senki sem,
hogy búg bent egy requiem.
És egy este lámpa lobban,
szellem-szárnyon, halk-titokban,
zárt ajtókon át betoppan,
szíve szirmát szórja ránk,
ami édes jó anyánk.
Ránk tekint virágszemével,
ajka szól bölcső-zenével:
s mint szivárvány, úgy hull széjjel
minden álarc, ámító
lötty, virág és dáridó.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
November elején.
5 éve | 0 hozzászólás
indulunk a temetőkbe.
Lábunk alatt csörgő avar,
fű, fa, virág halni akar.
Megyünk búsan, fájó szívvel,
régi álmok emlékivel.
Várnak-e ránk? Nem tudhatjuk,
de a szívünk megnyugtatjuk.
Hogy ott voltunk, láttuk őket,
tőlünk korán elmenőket.
Láttuk őket, zörgő csonttal,
nyűtt ruhákban, siralommal.
Szájuk mozdul, néma szóra:
- Imádkozni de jó volna.
Hol hagytátok az imákat?
Földi lények, földi árnyak!
Hová lettek a zsoltárok?
Címkék: szantó imrene mária
Tovább