Nyaranta a nagyszüleimnél voltunk, néha egyszerre 6,8 unoka. Azt nem lehet semmivel pótolni, mármint azt az ízt.

Hazajött a csorda, nagymamám elkezdett fejni, mi meg egy szelet kenyérrel a kezünkben besorakoztunk az istállónál, várva a friss tejet. Néha leszűrni se volt módja, mi meg ittuk a habos, langyos tejet. Az egész falut át járta a friss tej illat. Senki nem volt allergiás, az intoleranciáról sem hallottunk még. Szép idők. Azok voltak a legszebb éveim.

  Fülembe újra megcsendült a hangod. Csabi fiam!! Nem is tudhatod, mennyire fáj      hiányod ! Gyertyát gyújtok így kívánok boldog névnapot édesanyád.,

Mécs László: Az anyánk.
Hej, ti vándor vén legények,
sorsosim, víg agglegények!
Hejehujás cigány élet,
a mi sorsunk: dáridó,
vérző szívet ámító.
Hideg fészek ami fészkünk,
A szívünkbe ha belenézünk,
kurjantunk és fütyörészünk,
ne hallja meg senki sem,
hogy búg bent egy requiem.
És egy este lámpa lobban,
szellem-szárnyon, halk-titokban,
zárt ajtókon át betoppan,
szíve szirmát szórja ránk,
ami édes jó anyánk.
Ránk tekint virágszemével,
ajka szól bölcső-zenével:
s mint szivárvány, úgy hull széjjel
minden álarc, ámító
lötty, virág és dáridó.

Jézus megígérte

Ötven nap húsvéthoz, 
mind együtt ülének, 
az összes apostol, 
ki kedves szívének. 

Jézus megígérte, 
eljő a szentlélek, 
kitöltetvén rájuk, 
nagy csodák történnek... 

Párthus, méd és zsidó, 
római és görög, 
csoda történt vélük, 
nyelvük másként pörög... 

Angyaloknak nyelvén 
van, ki megszólal ott, 
még az is beszédes, 
ki eddig hallgatott! 

De hol az igaz csoda, 
ami a legnagyobb? 
Mert hogy írás szerint 
magyar nem szólal ott! 

Most van való' Pünkösd, 
legyünk büszkék rája, 
mert szent anyanyelvünk 
a világ csodája! 

Az igaz magyar nyelv, 
léleknek harsona, 
benne van az ige, 
amely Isten szava! 

Ige és ígéret, 
örökség, s bennünk él, 
mert az aki magyar, 
szeret, hisz és remél.

Úgy tégy,mintha örökig élnél,
úgy folytasd minden dolgodat,
mintha már semmitől se félnél,
az elmúlás se riogat...
Mert nem lehet fölérni ésszel,
hogy jön a Perc!
s mindent bevégzel...
megszűnsz létezni,
nem leszel!
Mintha sohase lettél volna...
s ez lenne minden élők sorsa?!

Ne gondolj erre,
nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat.
Úgy tégy, mintha örökig élnél!
Hinned is kell, hogy így igaz
Megérik majd munkád gyümölcse,
kertedből kipusztul a gaz..

Mint ruhásszekrényben a levetett ruhák,
amit a lélek lassacskán kinőtt.
Felettük kőből, a levetett cipők.
Köröttük ősztől tépett lombú fák.

Pár kőbevésett, tárgyszerű adat,
hogy ettől-eddig hordta valaki,
kőfaragó kérésre rótta ki.
Neki szokványos, könnyű feladat.

Átkelt a lélek, letette terheit,
amit tovább, élők cipelnek majd.
Kiket még itt, az elvárásuk hajt.
A lélek lenne eltemetve itt?

Lomtár, adattár?