Talpam alatt...

 11/14/2008 - 00:20 – Maj- ma

Talpam alatt vérző kavicsok,
Egymáshoz verődve csókok hevében,
Arcukról a lefagyott mosoly,
Áttáncol létem időtlen csendjébe.

Ring a tenger hideg bölcsőjében,
Hínár fogságában a vergődő kajüt,
Partra dobott hullámok medrében,
A világ felé sebem nyit kaput.

Behódolva a távolodó partnak,
Űzi a múlt fájó bűvkörét,
Tenger lánya szétzúzza a hajnalt,
Szikrát szórva pattan, zizzen szerteszét.

Lyukat ütve lelkem féltett rejtekén,
Száll sóhajom szeleknek szárnyán,
A végtelenből a végzetem felé,
Résen áthatolva éjfekete máglyám.

Dühödt isteneknek haragjával büntet,
Lényemmel magát átitatva kér,
Élet viharának kapujában ülve,
A fogyó hold hideg sugarával hív.