Látom a morajló tengert...

11/06/2008 - 08:37 - Majma

Látom a morajló Fekete- tengert,
érzem hűs vízének illatát,
a hullámzó, rideg, óriás lepelt,
ahogy a hátán hajómat ringatják.

Nézem a fodros, kéklő habokat,
A narancs fénycsóvát, kéjesen úszót,
A medrében elvesző cuppanó hangokat,
Szőnyegén hasaló nyaldosó csúszót.

Látom a nem látható partot,
Ahogy elnyeli szélén a fényt,
Kék szájában az eltűnő Napot,
Mi hullámgyomrában életre kél.

Nézem a kéjéhes háborgó tengert,
Hol ég és a víz egymással összeér,
Elpirul belé a vággyal telt meder,
S egymásba fonódva szerelemre kél.

Látom, érzem a félelmetes tengert,
a szelíd bárányt, a harcos juhászt,
a semmi közepén egy parányi ember,
a végtelenből szőtt kiterített subán...