Ne úgy

Ne úgy szeress, ahogy várom,

Szeress úgy, ahogyan érzed,

Rombolja le félelmed gátját,

A bódító szeretet izzó fénye.

Arcodon az örömkönnyek,

Mossák bátorrá ingatag lelked,

Szorítsd magadhoz a végtelent,

Hogy sejtedbe ívódjon a szeretet.

Ha tavasz jönne, nyarat kívánnál,

Fakadó rügy helyett perzselő napot,

Belé feledkezz, - befelé szóljál,

Ne fojtogasson, élni hagyjon.

Vágy lebben

Vágy lebben, vízcsepp csobban,   
szerelmes hévvel itt, a pamlagon,
színek varázsa szívedben moccan,
lábad előtt hever kínod, parlagon.

Sirályok szállnak fejünk felett, 
vonuló felhők repítik tova,
rőt avarban fetrengő vágyad,

úttalan úton, kőbe taposva.

Haldoklom,
száz - meg száz botütés súlya alatt
sikít megkínzott testem,
véremből fakadt kezek lengetnek
pálcát felettem,
lelkem könyörgő sóhaja 
lengi be a teret,
jaj - t nyüszít, vajúdik
tapossuk még lejjebb!
Haldoklom,
pálcát tört felettem az élet,
vérem freccsen, sejtemnek 
sarja torzszülött lélek,
haldoklásom zaja kelt
némán zengő zajt,
őrlődő, töpörödött létem
üszkös rügyeket hajt.
Haldoklom!
halált kiált néma ajkam,
szilánkos csontjaim haláltusát 
vívnak, - halkan,
gyászol a józanság, kényszer a lélegzet,
elfolyt a remény éltető nedve,
a szívverésem  erőltetett.