Talpam alatt...

 11/14/2008 - 00:20 – Maj- ma

Talpam alatt vérző kavicsok,
Egymáshoz verődve csókok hevében,
Arcukról a lefagyott mosoly,
Áttáncol létem időtlen csendjébe.

Ring a tenger hideg bölcsőjében,
Hínár fogságában a vergődő kajüt,
Partra dobott hullámok medrében,
A világ felé sebem nyit kaput.

Behódolva a távolodó partnak,
Űzi a múlt fájó bűvkörét,
Tenger lánya szétzúzza a hajnalt,
Szikrát szórva pattan, zizzen szerteszét.

Lyukat ütve lelkem féltett rejtekén,
Száll sóhajom szeleknek szárnyán,
A végtelenből a végzetem felé,
Résen áthatolva éjfekete máglyám.

Látom a morajló tengert...

11/06/2008 - 08:37 - Majma

Látom a morajló Fekete- tengert,
érzem hűs vízének illatát,
a hullámzó, rideg, óriás lepelt,
ahogy a hátán hajómat ringatják.

Nézem a fodros, kéklő habokat,
A narancs fénycsóvát, kéjesen úszót,
A medrében elvesző cuppanó hangokat,
Szőnyegén hasaló nyaldosó csúszót.

Látom a nem látható partot,
Ahogy elnyeli szélén a fényt,
Kék szájában az eltűnő Napot,
Mi hullámgyomrában életre kél.

Nézem a kéjéhes háborgó tengert,
Hol ég és a víz egymással összeér,
Elpirul belé a vággyal telt meder,
S egymásba fonódva szerelemre kél.