Látom a morajló tengert...

11/06/2008 - 08:37 - Majma

Látom a morajló Fekete- tengert,
érzem hűs vízének illatát,
a hullámzó, rideg, óriás lepelt,
ahogy a hátán hajómat ringatják.

Nézem a fodros, kéklő habokat,
A narancs fénycsóvát, kéjesen úszót,
A medrében elvesző cuppanó hangokat,
Szőnyegén hasaló nyaldosó csúszót.

Látom a nem látható partot,
Ahogy elnyeli szélén a fényt,
Kék szájában az eltűnő Napot,
Mi hullámgyomrában életre kél.

Nézem a kéjéhes háborgó tengert,
Hol ég és a víz egymással összeér,
Elpirul belé a vággyal telt meder,
S egymásba fonódva szerelemre kél.

 10/24/2008 - 21:37 - Majma

Szél karol, átlebben,
lelkünk összeér, megrezzen,

el nem csókolt csókodnak
ízét érzem ajkamon.
Közel a szerelem, te mesélsz. - Jól hallom?

Szél karol, megérint,
bőrünk összeér, felpezsdít,
meg nem élt pillanat
heve járja be testem alagútjait.
Közel a valóság, - bennem él érzések halmai.

Szél karol, simogat,
szívünk összeér, felizgat,
meg nem adott perc
melege borzongatja bőröm.
Közel az álom, elringat, - átemel a rózsaszín ködön.

  Szárnyaszegetten...

10/17/2008 - 14:34 - Majma

Szárnyaszegetten vergődő lelkem,
Télen, nyáron rongyaimban fekszem,
Fehérre mosott gyolcs takarja ágyam,
Ráncaiba varrva fényes álmot láttam.

Elbukó fény táncot járt falamon,
Bicsakló térdein sikít a fájdalom,
Sebzett falka, csámcsogó pofája,
Elnézést nem kérve tépte, húzta, marta.

Védett vackom királynői pompa!
Gyötör a fájdalom - üvölt gyolcsom rongya!
Elfutna távol, zabla visszarántja,
Hajnali harmatban elbotlik a lába.