Szárnyaszegetten...

10/17/2008 - 14:34 - Majma

Szárnyaszegetten vergődő lelkem,
Télen, nyáron rongyaimban fekszem,
Fehérre mosott gyolcs takarja ágyam,
Ráncaiba varrva fényes álmot láttam.

Elbukó fény táncot járt falamon,
Bicsakló térdein sikít a fájdalom,
Sebzett falka, csámcsogó pofája,
Elnézést nem kérve tépte, húzta, marta.

Védett vackom királynői pompa!
Gyötör a fájdalom - üvölt gyolcsom rongya!
Elfutna távol, zabla visszarántja,
Hajnali harmatban elbotlik a lába.

Pusztul néma érzés, elvész fájó gyönyör,
Bíbor-bokor tövis halálomba gyötör,
Tegnap göröngyén szekerem átdöcög,
Derengő fényemben könyökömre dőlök.

Sejtelmes a csend, estnek süllyed árnya,
Porban fetreng lelkem, szárad minden ága,
Száraz medrében a fulladozó apály,
Csapdába esett a kecses tűrő határ.