A mai Peru területén több ezer éve élt őslakosok által a sivatagos fennsíkba vésett rejtélyes Nazca-vonalak nem csupán művészi alkotások, hanem nagyon is gyakorlatias célokat szolgálhattak. Ezt állítja a Massachusettsi Egyetem egy kutatócsoportja, amely a hidrogeológus Stephen B. Mabee és a régész Donald Proulx vezetésével több éves vizsgálatai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a rejtélyes vonalaknak legalábbis egy része föld alatti víztartalékok helyét jelölte meg.
A vonalakat a Peru délnyugati részén levő sivatagos területen a mintegy 1500–2000 éve, az inka hódítást megelőzően Kr. e. 100 és Kr. u. 600 között ott virágzó Nazca-kultúra népessége hozta létre. A mintázatokat úgy „vésték” a felszínbe, hogy a vonalak mentén a mélyebben fekvő könnyebb homokrétegről eltávolították a ránehezedő felső, kavicsos réteget. A változatos minták – az úgynevezett geoglifák – madarakat és emlősöket (például kolibrit, majmot, embert), és geometriai alakzatokat (spirálisokat, háromszögeket, trapezoidokat, párhuzamos vonalakat) ábrázolnak. A hatalmas méretű, részletesen kidolgozott geoglifák Limától mintegy 400 kilométerre délre, csaknem
2 kilométer hosszan nyúlnak el a Rio Grande de Nasca folyó vízgyűjtő medencéjében. Jelentésük, céljuk évszázadok óta megoldatlan rejtély. Egyes szakértők szerint vallási szertartásokban játszhattak szerepet, mások úgy vélik, csillagászati naptárként szolgálhattak.

A massachusettsi kutatók hidrogeológiai mérései szerint viszont legalábbis a minták egy része föld alatti vízlelőhelyeket jelöl. „A hajdan itt élők a geoglifákkal jelölték meg azokat a helyeket, ahol víztartalékokra bukkantak, mivel a földtani törésvonalakhoz kapcsolódó források és felszíni kibúvások sokkal megbízhatóbb, és számos esetben jobb minőségű vízforrást jelentettek számukra, mint a folyók – mondta Mabee. – A geológiai eszközökkel feltérképezett sziklaágyban levő föld alatti törésvonalak és víztartók, valamint a geoglifák elhelyezésének térbeli egybeesése a Nazca-vonalak rendeltetésének új, izgalmas magyarázatát veti fel.”
A kutatók szoros összefüggést fedeztek fel bizonyos minták és a hidrológiai jellemzők között is. Például a törésvonalak nyomvonala fölött trapezoid alakzatokat találtak, amelyeknek a szélessége megegyezett annak a zónának a szélességével, amelyben a talajvíz nagyobb mennyiségben összegyűlhetett és a völgyek irányába folyhatott. A háromszögek, vagy ahogy a kutatók elnevezték: „jelzőnyilak” olyan területek irányába mutatnak, ahol a törésvonalak hegygerinceket kereszteznek. Végül a geoglifák határát lezáró cikkcakkos vonalak a víz elfogyását, hiányát jelzik. A kutatók végül is öt olyan jellegzetességet találtak, amely rendszeresen együttesen jelentkezett: a régészeti lelőhely, a geológiai törésvonal, a föld alatt áramló rétegvíz (aquifer), a felszínre törő természetes vízforrás vagy kút, és a helyet jelölő geoglifa. Ahol már egy-két ilyen jegyet felfedeztek, nagy valószínűséggel a többire is sikerült rábukkanni.
Az elmúlt öt év során a kutatócsoport három expedícióban kereste fel Perut, amelyekben sokoldalú földtani és hidrogeológiai vizsgálatokat végzett öt egymástól elszigetelt, távoleső tartományban. A sziklaágy és a talaj szerkezetét távérzékelő műholdakkal, helyi szeizmológiai és radarmérésekkel térképezték fel, meghatároztak a talajvíz mélységét, mennyiségét, és vízmintákból a minőségét is. „Az eddigi eredmények alátámasztják, hogy a föld alatti lelőhelyek vize számos tekintetben jobb minőségű az elérhető folyóvizeknél, ideértve a pH-szintet, a magnézium-, a kalcium-, a klorid- és szulfátkoncentrációt” – mondta Mabee.
Eközben, a geológiai vizsgálatokkal párhuzamosan a vízgyűjtő terület több mint százhuszonnyolc helyszínén Proulx archeológiai felméréseket végzett, s ez is megerősítette, hogy a hajdani települések szinte kivétel nélkül egy-egy föld alatti víztartó közelében voltak, s kútmaradványok jelzik, hogy lakosaik felhasználták azok vizét is. Proulx, aki régészként évtizedek óta tanulmányozza a régiót, azt is elmondta, hogy a Nazca-vonalakban kirajzolt biomorf alakzatok (növények, állatok és emberek) szinte teljesen megegyeznek a Nazca-kultúrából fennmaradt cserépedényekbe vésett mintákkal. „Ezek nem a nyugati kultúrák értelmében vett istenségeket szimbolizálnak – magyarázta. – , hanem az ég, a föld és a víz hatékony természeti erőit, amelyekkel békességben kell élni az elegendő, jó minőségű víz és a bőséges termés érdekében.”
A régész szerint a többéves kutatómunka nagyszerű példája annak, hogy a különféle tudományágak együttműködése mennyire gyümölcsöző lehet. Az eredmény nem csupán a régészet egy régi rejtélyét oldhatja meg, hanem ha a geoglifák mostani értelmezése valóban helytálló, újabb régészeti lelőhelyek felfedezéséhez is vezethet.
A terület szegényes körülmények között élő bennszülött lakossága egyébként ma is szűkölködik vízben. A geoglifák jelzéseinek megfejtése, illetőleg az azt kísérő intenzív hidrológiai kutatások számukra is nagy segítséget nyújthatnak a föld alatti víztartalékok feltárásában és életminőségük javításában.