A monitor az információk megjelenítésére szolgál. További elnevezései: megjelenítő, képernyő, display. A monitor a számítógépek szabványos kimeneti perifériája. Alaphelyzetben minden szöveg, ábra és egyéb megjeleníthető információ a képernyőre kerül. A gép a memóriájából viszi át az adatokat a monitorra, tehát itt is egyirányú, de a billentyűzettel ellentétes adatáramlásról van szó. Az adatfeldolgozás eredményei, a gép üzenetei, a billentyűzeten begépelt szöveg is kikerül a képernyőre, és ezen láthatjuk minden egérrel végzett műveletünk eredményét is.

A videokártya felbontása a képernyőn megjelenő pixelek számát jelenti. Ha nagyobb a kártya felbontása, nagyobb a pixelek száma is, így élesebb a képernyőn megjelenő kép. Az ideális videokártyának nagy felbontása van és ezzel a felbontással képes sok szín megjelenítésére. Az, hogy egy kártya hány színt tud megjeleníteni különböző felbontásokkal, a memóriája nagyságától függ. Ma a közepes-jó videokártyákon általában 16-64 megabájt memória van. Ebben a videomemóriában tárolja a kártya az egyes pixelek színértékét. Ha a monitor például 1024x768 felbontással működik, a kártyának 768.432 pixelről kell színértékeket tárolnia. Ahhoz, hogy a kártya ilyenkor 256 színt tudjon megjeleníteni minden pixel színe 8 bitet, azaz 1 bájtot igényel (2⁸=256), összesen tehát 768.432 byte (=750 kB =0.74 megabájt) videomemóriára van szüksége. Ha a kártya 65.535 színt jelenít meg, az egyes pixelszínek 16 bitet (2¹⁶=65.535), azaz 2 byte-ot foglalnak el. Így a videomemóriának 1.536.864 byte-ot (1.47 megabájt) kell tárolnia. A 24 bites színtároláshoz (több, mint 16 millió szín) pixelenként 3 bájtot szükséges, ez 1024x768-as felbontás mellett legalább 2.2 megabájt videomemóriát igényel. A videokártyáknak általában saját BIOS-uk is van, ami a kártyán lévő ROM-ban található. A legtöbb videokártyához tartozik eszközvezérlő program a különféle operációs rendszerekhez (DOS, Windows, OS/2, stb.). Ezeket célszerű a számítógépre telepíteni, mivel a PC e nélkül valószínűleg nem tudja a kártya képességeit kihasználni, és a legegyszerűbb módon fogja azt működtetni, figyelmen kívül hagyva a gyorsítás vagy a nagyobb felbontási képesség lehetőségét. A videokártyák ma az AGP (Accelerated Graphics Port) vagy a PCI (Peripheral Components Interface) Express buszt használják.

A mai átlagos PC-kbe már legtöbbször olyan videokártyák kerülnek, melyek támogatják háromdimenziós alakzatok modellezését. A piacvezető nVIDIA chipjeire (TNT, TNT2, illetve a GeForce sorozatra) épülő videokártyák (pl. Leadtek, Elsa, Abit, Asus, stb.) mellett találkozhatunk még a hasonló tudású, ATI Radeon, és más grafikus chipek-re (GPU) épülő ATI, Matrox, S3, stb. videokártyákkal is. Egy 3D videokártya képességeit lemérhetjük számítási teljesítményén (hány millió elemi háromszöget jelenít meg egy másodpercben), az integrált memória méretén (16, 32, 64, 128 MB), típusán és hozzáférési sebességén. E videokártyák némelyike kapható integrált TV-kimenettel és/vagy bemenettel, vagy digitális kimenettel (DVI) is. Egyes, az ún. Dual Head technológiával készülő videokártyák képesek két eszközt (egy monitor és egy második monitor/TFT monitor/TV) kezelni

Kapcsolat a monitor és a PC között - A fokozódó igények és a gyártástechnológia fejlődése tette lehetővé a mai nagyfelbontású színes monitorok gyártását. A Plug&Play operációs rendszer és monitorok esetében a könnyebb installálás érdekében - a DDC-n (Data Display Channel) keresztül - a PC "beszélget" a monitorral, optimalizálja a rendszert, és a legjobb beállítást biztosítja a felhasználó számára.

DDC - Kétirányú kapcsolat a hagyományos VGA csatlakozón keresztül a PC és a monitor között. Szabványosították a kommunikációs protokollt és jelenleg a gyártók a következő típusokat használják: DDC1, DDC2B, DDC2AB

DDC1: Csak egyirányú kapcsolat a monitor és a PC között. A monitor általában EEPROM-ban tárolja az aktuális beállítást. (elektromosan törölhető és programozható memória, két vezetéken keresztül, soros kommunikációval)

DDC2B: fejlettebb kapcsolat "oda-vissza" a PC és a monitor között (kétirányú, bi-directional)

DDC2AB: adatkommunikáció a PC és az összes periféria között az ún. interface protocoll access buszon keresztül.

A monitor mérete (képcsőméret) - A külön iparággá fejlődő monitorgyártás különböző méretű és minőségű megjelenítőket hozott létre. A katódsugárcsöves (CRT, cathode ray tube) monitorok esetében jellemzően a képcsőátló-mérete határozza meg a megjelenítő méreteit. A méreteket collban (hüvelykben) szokták megadni. (1 coll = 1 inch = 2.54 cm, jele: ") Legelterjedtebbek napjainkban a 15" képátlómérettel rendelkező monitorok. Ezekkel kiváló minőségű VGA képeket jeleníthetünk meg és áruk lényegesen kedvezőbb, mint nagyobb társaiké. A 17", 21" képátmérőjű monitorokba igen jó minőségű képcsöveket építenek be, ezek lapos, sarkított in-line kivitelűek. A fizikailag nagyobb képátlónak köszönhetően élvezhető képet biztosítanak. A 15", 17" méretnél nagyobb monitorok többsége már digitális vezérlőtechnikát tartalmaz, amely a különböző felbontásokat automatikusan választja ki és optimalizálja a képméretet.

A korszerű 15"-os vagy nagyobb méretű monitoroktól elvárható, hogy az 1024x768-as felbontást legalább 70-72 Hz-es módban jelenítse meg. A 21"-os vagy nagyobb képcsőátlójú megjelenítőket grafikai alkalmazásoknál (grafikus tervezés, kiadványszerkesztés) használják.

A monitor frekvenciái - Egy teljes képernyőnyi kép megjelenítéséhez ismétlődően pásztázni kell az elektronsugarakkal a képernyőn. Egy állókép tartásához is folyamatosan kell frissíteni a képpontokat. A szokásos vertikális frissítési ráta a másodpercenként 50-től 72-ig terjedő tartományban van. A monitor sebességét ezzel a függőleges frissítési rátával adják meg. A monitorok támogatják az állandó és a többféle frissítési rátákat. Az úgynevezett multisync monitorok különböző rátákkal végezhetik a frissítést, ezért ezeket általában bármilyen videokártyához lehet illeszteni. A multisync monitorok előnye tehát a rugalmasság, hátrányuk viszont, hogy eléggé drágák.

Felbontás és élesség - A felbontás a monitor által megjeleníthető pixelek számának leírására szolgál. Nem számként, hanem szorzatként adják meg, az egy képernyősorban található képpontok számának és a képernyősorok számának szorzataként. Általánosan elterjedt felbontások például a 640x480, a 800x600 és az 1024x768. A normál VGA a 640x480 képpontos felbontás, ami azt jelenti, hogy a képernyőre vízszintesen 640 képpontot, függőlegesen pedig 480 képpontot gyújt ki az elektronsugár. Nyilvánvalóan minél jobb a felbontás, annál élesebb a kép. A kép élessége azonban nem csak a monitor felbontásától függ, ugyanilyen fontos a monitort meghajtó videokártya által támogatott felbontás. De más tényezők, mint például a hardver tervezése és a gyártási minőség is befolyásolják a monitor képének élességét. Az egyik gyakran használt paraméter a monitor élességének jellemzésére a képponttávolság, ami a két szomszédos képpont közti távolságot adja meg. Azonos méretű monitorok esetén a legtöbb esetben igaz, hogy minél kisebb a képponttávolság, annál élesebb a kép. Ez a távolság ~ 0,21-0,31 mm , 14"-os monitoroknál általában 0,28 mm, 17"-os monitoroknál 0,26-0,28 mm.

A képmegjelenítés másik, terjedőben levő módja a lapos panelek alkalmazása, azon belül is a folyadékkristályos megjelenítők (LCD, liquid crystal display) használata. A hordozható gépeken kívül ma már teret hódítanak az asztali PC környezetben is, az ún. TFT (thin film transistor) megjelenítők eleget tesznek az irodai és otthoni felhasználásból adódó, eltérő igényeknek (frissítés, színhűség, látószög, stb.), kevés helyet foglalnak, alacsony energiafogyasztásúak, és nem villódznak.

• a nyomtatás módja,
• a nyomtatás sebessége,
• a nyomtatott gép minősége szerint.

• az érintéses nyomtatókat melyeknél a nyomtatott kép előállításakor az írófej hozzáér a papírhoz,
• az érintés nélküli nyomtatókat, ahol a papír érintése nélkül jön létre a nyomtatott kép.