Szépség, szellem és érték - e három pilléren nyugszik az a különleges "összművészeti" fesztivál, amely egy egyszerű, de elragadó virágról, a Linum dolomiticumról, azaz a pilisi lenről kapta a nevét. Nagykovácsi leghíresebb rendezvénye, a Linum Művészeti Fesztivál

A budai hegyek karéjában meghúzódó, alig ötezer lelket számláló Nagykovácsi község nemcsak arról lehet nevezetes, hogy lakói híven őrzik a századokkal korábban betelepült sváb elődök hagyományait, hanem arról is, hogy területén száz értelmiségi-művész család talált új otthonra. Olyan emberek, akik nemcsak lakóhelyük csinosítását, hanem annak kulturális felemelkedését is fontosnak tartják. Gulyás Dénes operaénekes kezdeményezésére ezért 1999-ben néhányan összefogtak, hogy életre hívják a Linum Művészeti Fesztivált. A művészek, civil szervezetek képviselői és a helybéli polgárok álma 2000 augusztusában valóra vált, és sokak örömére valóra válik azóta is minden esztendőben. A kezdeményezés mindazonáltal nem volt előzmények nélküli, hiszen Nagykovácsiban már a kilencvenes években gazdag koncertélet zajlott. A felnövekvő generációk művészeti képzésére pedig 1995-ben alapítványt tettek, amelylyel létrehozták a zeneiskolát, ahol jelenleg is több mint kétszáz növendék tanul. De szép példa az összefogásra a XVIII. századi alapokon nyugvó Szent Sebestyén-kápolna tíz évvel ezelőtti felújítása is. A közösség méltán büszke erre a szép műemlékére, akárcsak a Mária Szeplőtelen Fogantatására szentelt, barokk stílusú katolikus templomra, amely a fesztivál egyik központi helyszíne. A község nevezetessége az Amerikai Nemzetközi Iskola is, amely küllemével jól példázza a kortárs magyar építészet ötletességét. Az intézmény háromszázötven főt befogadó színházterme korszerű játszóhely, ahol olyan hézagpótló zenés-színházi produkciók zajlanak évről évre, amelyek bármelyik fővárosi fesztiválon is megállnák a helyüket. A község természeti szépsége és jó megközelíthetősége vonzó célpont a pihenni vágyó kirándulók számára, akárcsak a kulturális turizmus számára: a túlzsúfolt budapesti Belváros zsibongását ugyanis jól ellensúlyozza az itt tapasztalható emberléptékű miliő. A fesztivál legfőbb értéke a polgári összefogás - a helybéli művészek a kezdetektől ingyen lépnek fel - és az, hogy a kuratórium nem enged teret a kommersznek. Az együvé tartozás gondolata nemcsak a közösségépítés szintjén rajzolódik ki, hanem a különféle művészeti ágak összekapcsolódásában is, ezért nem meglepő, hogy a kamarakoncerthez próza, a dzsesszhez pedig tánc kapcsolódik. A szervezők nem titkolják világnézeti elkötelezettségüket, de a hit és a szeretet szavak nélkül is átjárja tetteiket, fényt sugározva a rendezvényekre.