Kis türelmet...
Kis türelmet...
7 éve | 0 hozzászólás
Arra ébredtem, hogy majdnem leestem az ülésről. Erősen megkapaszkodtam az előttem lévő székbe, így sikerült visszanyernem az egyensúlyomat. Előkerestem a mobilomat, öt perc múlva hat óra, tehát kis híján elaludtam. Nem ébresztett a telefon, a felismeréstől legszívesebben nyomban földhöz vágtam volna, hiszen, ha nem ébredek fel, Los Angelesben kötök ki, a busz végállomásán. Szerencsére nem ez történt, úgyhogy zsebre vágtam a mobilt, és csak ekkor lettem figyelmes néhány dologra, amely az alvásom alatt mehetett végbe.
7 éve | 0 hozzászólás
Amit ekkor láttam, nem tudtam elhinni. Az alakoknak nem volt arcuk… Úgy értem, a ruháik kivehetőek voltak, viszont az arcuk… teljes sötétség borította az arcukat. Mintha nem is lett volna nekik. Sietve visszafordítottam a tekintetem, mert a bámészkodásom miatt mozgolódni kezdtek, és nekem semmi kedvem nem volt belekötni a láthatatlan emberbe, szorozva tízzel. Újabb neszekre lettem figyelmes, és egy halk, de vérfagyasztó sikolyra, amely a közelből jött. A hirtelen elhaló sikoly, amennyire meg tudtam ítélni, egy szájat befogó kéz eredménye lehetett, hiába nem láttam, szinte tapintható a levegőben a mozdulat.
7 éve | 0 hozzászólás
- Úgy tűnik, mindent elraktam-jegyeztem meg magamnak, miközben csípőre tett kézzel szemlélgettem a bőröndömet. Ma hazamegyek. Az órámra néztem, délután 4 óra is elmúlt már, és ilyenkor télen korábban besötétedik. Kicsit furdalt a lelkiismeret, mert hamarabb hazaindulhattam volna, ha nincs az a buli… Két órája ébredtem fel, és gyorsan összekaptam magam, amennyire csak tudtam, abban reménykedve, hogy a szüleim nem veszik észre a másnaposságomat. A homlokomra csapva tudatosult bennem, hogy még tükörbe se néztem, bár ez jellemző rám.
7 éve | 0 hozzászólás
Sebek szakadnak fel újra
Elmém elmegy vándorútra
Gondolkozom, mi a nevem
Hogy viseljem el a nemem.
Cipő sarka magas legyen,
Felülre szűk blúzt vegyen
Szoknya alul jól mutat
minden tekintet kutat.
Unom a gúnyos arcokat,
Arcomon a karcokat
Alkalmazkodni muszáj
Hisz távol még az uszály.
Nem vagyok már gyerek
Annak néznek az emberek
A máz alatt egy nő lapul
Mások szemében fakul…
Nőnek lenni rettenet
Nem értenek az emberek
Nőnek lenni nehéz
Csak érts meg, ennyi az egész.
7 éve | 0 hozzászólás
Ülök a buszon.Nagyot lehelek,
letörlöm az ablakot,rajta kinézek,
piszkos üvegen át szemem esti tájra téved.
Fojtogató szagok,illatok keverednek:
parfüm,alkohol,narancs,kókusz.
Idegenek székekre körém heverednek,
úgy érzem magam,mint rabságban a túsz.
Megállóról megállóra halad a busz...
Sötét van.Csak a lámpák haldokló fénye
világítja meg előttünk az utat.
Ő az éjszaka irányadó lénye.
Tekintetem tovább kutat...
Sok a megálló,kevés az utas.
7 éve | 0 hozzászólás
Telnek a percek, az órák, a napok
de én itt vagyok.
Itt vagyok, hiszen hová mennék
ha nem lenne idő
én se lennék.
Telnek az órák, a napok, hónapok,
de én még mindig itt vagyok.
Itt vagyok, hisz fogy az idő,
lehet, ha most elindulok
éppen akkor jön Ő.
Telnek a napok, a hónapok, az évek,
hajam ősz lett, kezeim remegnek és vének,
de itt vagyok, hisz valakit várok,
s akkor is itt leszek, mikor megtaláltok.
7 éve | 0 hozzászólás
Kavargó gondolatok halmozódnak bennem,
ki kell írnom magamból, most meg kell tennem.
Ezer érzés üldöz, melynek súlya nyomaszt,
mint bénát a tolószék, mint paróka a kopaszt.
Jobb lenne most eltűnni, elmenni messze,
és nem gondolni mi volt, vagy arra, hogy lesz-e
még boldog perc az életemben keserűség nélkül,
míg lelkem létezik, s testem bekékül.
Kemény szavak ezek, de sajnos mind igaz,
jobban érzem magam így, de ez nem vigasz,
rég vágyom valakire, s csak én tudom ki az,
de az idő lassú, csak csepeg, mint gyertyáról a viasz.
7 éve | 0 hozzászólás
Közrefog a magány,
mint felhő az eget,
a sírástól meg-megremegek.
Elgondolkodom magamon
Kevesebb van, s több ami nincs,
Ilyenkor jövök rá, mi az mi kincs.
Képzeletben elszállok messze,
Bántja füleimet a csend nesze…
De ezt már egy másik versben írtam,
Csak aközben nem sírtam…
Meleg könnyek folynak arcomon
Túl vagyok a magam elleni harcomon.
Megint győztem, de mi volt az ára?
Nem akarok gondolni a mára.
Ez az igazság, sallang nélkül, röviden,
Metaforákkal a valóságot én nem szépítem.
7 éve | 0 hozzászólás
Mi történik velem?
Elhagy az erőm,
Eltűnt a vágy,
Mely alkotóelemem.
Képzeletben elszállok messze,
Bántja füleimet a csend nesze.
Nem találok szavakat,
Elkerül az ihlet.
Nem találom magamat.
Belőlem mi lett?
Magamból mi maradt?
Kínlódva írom e sorokat…
Homlokomon vizes kendő borogat.
Lázat érzek, mély, égő lázat
Mely bennem ég.(S nem betegség)
Fölgyújtja lelkem,akár egy házat.
De miért most?
Hisz lelkem még oly fiatal!
Ez csak jött, mint egy zivatar
S eltapos.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Érzések
7 éve | 0 hozzászólás
Gyerekként még azt gondoltam, az élet oly egyszerű
a felnőtteknek sokkal jobb, minden boldogság és derű
de belül
sokan sírnak, bár az ajkuk mosolyog,
hiába vidám az arc, ha a lelkünk zokog.
Remélem fogod,
az élet nem csak tündérmese,
de gyerekként még nem gondoltam én se és te se,
lesem hunytam már napok óta a szemem,
nem nyugszom, míg a dolgaimat helyre nem teszem,
véres a kezem, de ne gondold, soha nem öltem meg senkit,
neked az a fontos, hogyan nőjj mások szemében egy centit,
adj egy fecnit,
leírom és elzárom az összes gondom - bajom,
a kulcsot meg lenyelem, hogy ott is maradjon
na hagyjon békén a hülye lelkis szöveggel,
én mindenki ellen vagyok, nem pedig a tömeggel.
Címkék:
Tovább