Kevesebb van, s több ami nincs,

Ilyenkor jövök rá, mi az mi kincs.

Képzeletben elszállok messze,

Bántja füleimet a csend nesze…

De ezt már egy másik versben írtam,

Csak aközben nem sírtam…

Meleg könnyek folynak arcomon

Túl vagyok a magam elleni harcomon.

Megint győztem, de mi volt az ára?

Nem akarok gondolni a mára.

Ez az igazság, sallang nélkül, röviden,

Metaforákkal a valóságot én nem szépítem.

Minek is? Attól még jobb nem lesz,

De mégis minden verset szebbé tesz.