Fojtogató szagok,illatok keverednek:

parfüm,alkohol,narancs,kókusz.

Idegenek székekre körém heverednek,

úgy érzem magam,mint rabságban a túsz.

Megállóról megállóra halad a busz...

Sötét van.Csak a lámpák haldokló fénye

világítja meg előttünk az utat.

Ő az éjszaka irányadó lénye.

Tekintetem tovább kutat...

Sok a megálló,kevés az utas.

Bámulok a megolvadt hóra.

A felszállók egyharmada ittas,

pedig mégcsak félnyolcat ütött az óra...

Ősznek látszik a táj.

Ugyan sokadik hava már ez a télnek,

ha gondolok rá,a szívem fáj.

Hullanak a levelek,hisz a fán maradni félnek.

Csillag nem ragyog az égen.

Már rég kihunyt mind...vagy tán lepi a szmog,

melyet mi teremtettünk,s most bennünk mozog.

A hold pislog egyedül,

sápadt fényét reánk ontja.

Idős néni ül le elém,

Szépen tűzdelt a gömbölyű kontya.

Megnyomom a jelzőgombot.

Hamarosan leszállok,

és hagyom veszni a gondot,

melyet a buszon találok.

Itt van időm gondolkodni.

Nem nagyszabású dolgokon,

hanem,hogy ez miért így van...

Magukon az Okokon.