Képzeletben elszállok messze,

Bántja füleimet a csend nesze.

Nem találok szavakat,

Elkerül az ihlet.

Nem találom magamat.

Belőlem mi lett?

Magamból mi maradt?

Kínlódva írom e sorokat…

Homlokomon vizes kendő borogat.

Lázat érzek, mély, égő lázat

Mely bennem ég.(S nem betegség)

Fölgyújtja lelkem,akár egy házat.

De miért most?

Hisz lelkem még oly fiatal!

Ez csak jött, mint egy zivatar

S eltapos.

Ázok-fázok, reszketek…

S mégis jobb az érzés.

Eső jött, s elmosta a fájdalmat,

Szikra gyúlt, mely hozta vágyamat.

Most már csak az kérdés:

Végre magam lehetek?