a felnőtteknek sokkal jobb, minden boldogság és derű

de belül

sokan sírnak, bár az ajkuk mosolyog,

hiába vidám az arc, ha a lelkünk zokog.

Remélem fogod,

az élet nem csak tündérmese,

de gyerekként még nem gondoltam én se és te se,

lesem hunytam már napok óta a szemem,

nem nyugszom, míg a dolgaimat helyre nem teszem,

véres a kezem, de ne gondold, soha nem öltem meg senkit,

neked az a fontos, hogyan nőjj mások szemében egy centit,

adj egy fecnit,

leírom és elzárom az összes gondom - bajom,

a kulcsot meg lenyelem, hogy ott is maradjon

na hagyjon békén a hülye lelkis szöveggel,

én mindenki ellen vagyok, nem pedig a tömeggel.

Tőled kell

most hallanom, mondd csak, te kivel vagy?

Én ott leszek melletted, mikor mindenki elhagy.

Ne hagyd

hogy bábuként kezeljenek mások,

lehet, most a lelked legmélyére ások,

már sok érzelmet kiöltünk magunkból

érzéseket, melyek elvesztek igaz valónkból,

vajon hol lehet most az igaz szererem?

sokakat az érdek fűz, de ahhoz kell fegyelem,

na nekem ez nem kenyerem.

Hogy olyan legyek mint ők? maradok inkább szegény,

ahogy sokakban, bennem is él még a remény,

bár tudom, nem vagyok egy főnyeremény,

de néhány szavam azért kemény,

na ne légy szerény

mondd az igazat a szemembe,

mert én azt teszem, s nem veszem be

hogy az élet szép

maradok inkább egy üres szék