Jobb lenne most eltűnni, elmenni messze,

és nem gondolni mi volt, vagy arra, hogy lesz-e

még boldog perc az életemben keserűség nélkül,

míg lelkem létezik, s testem bekékül.

Kemény szavak ezek, de sajnos mind igaz,

jobban érzem magam így, de ez nem vigasz,

rég vágyom valakire, s csak én tudom ki az,

de az idő lassú, csak csepeg, mint gyertyáról a viasz.

Na mi az? Megrémít e pár sorom?

De ezeket nem másolom,

hidd el, csak a fejemben tárolom.