Kis türelmet...
10 éve | 0 hozzászólás
AZ ÚTVÉGÉN
Ott állt a lány,
Kezében rózsaszál,
Valakire várt,
Az út végén, talán.
Szóltam hozzá,
Szótlanul jött felém,
Némán követtem,
Ennyi elég volt,
Az út végén.
Később is ott állott a lány,
Már hervadt rózsa homlokán.
Őszi dér szépszemére húlt,
A rózsát eltakarta a múlt.
Mégis ismerem őt,
Látom kedves énjét
Szerelme ott maradt
Az út végén.
Újból szólítottam őt,
Nem válaszolt,
Fájó volt a kérdés,
Szívem nehézvolt,
Az út végén.
10 éve | 0 hozzászólás
VALLOMÁS
Tündöklő angyal!
Amint volt szerencsém meglátni Önt,
mentem elvesztettem józan eszmémet,
mert halálosan szeretem.
Szenvedek, mint a megveszett,
Hiszen csak magát szeretem.
Úgy vágyom utána,
mint vak a napfényre,
rabszolga a szabadságra.
Számomra maga a napfény,
a csillagos ég!
Sőt, azt is mondhatnám,
hogy maga az esthajnalcsillag,
amely ragyogásával elárassza,
létem gyászos éjszakáját!
10 éve | 0 hozzászólás
ÁBRÁNDOZÁS
Érzem szobája illatát,
a világ vele van tele,
bármerre járok őt keresem.
belehelem e párát,
ismerem, szeretem,
tőle, megrészegedem.
Védekezem, nem engedem.
Hiába minden, belélegzem,
vérem lüktetése felgyorsul,
szívem belé rezzen.
Lankás dombok, lombok között,
bolyogás kéje – közben,
gyönyörű szerelmet adtál nekem,
felejthetetlen szenvedéllyel.
Cserébe boldogító szerelmet kínálok néked.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
TŰNŐDÉS
10 éve | 0 hozzászólás
TŰNŐDÉS
Partot nyaldosó hullámok taraján
üldögéltem éppen,
jött felém
csillogó fényben.
Megjelent, mint hajnal keleten,
Éreztem, hogy szeretem,
Bámultam reszketve,
Mint nyárfalevél motyogtam.
Nappali fénysugár öltöztette
meztelen tested,
láttam holdfényből varrott
éjszakai hálóinged.
Címkék:
Tovább