AZ ÚTVÉGÉN

Ott állt a lány,

Kezében rózsaszál,

Valakire várt,

Az út végén, talán.

Szóltam hozzá,

Szótlanul jött felém,

Némán követtem,

Ennyi elég volt,

Az út végén.

Később is ott állott a lány,

Már hervadt rózsa homlokán.

Őszi dér szépszemére húlt,

A rózsát eltakarta a múlt.

Mégis ismerem őt,

Látom kedves énjét

Szerelme ott maradt

Az út végén.

Újból szólítottam őt,

Nem válaszolt,

Fájó volt a kérdés,

Szívem nehézvolt,

Az út végén.

Hívtam, már nem jött felém,

Elfordította fejét,

Az út végén.

Állt, álldogált,

Vágyai sugárzott felém,

Láttam, könny csillant szemén.

Azóta is nézem,

 talán meglátom e azt a lányt.

A szerelem ösvényén

Örökre eltűnt egy fény,

Az út végén.

  S.B.