Ringott karcsú dereka, mint búzakalász a szélben,

Táncra kértem Őt, táncolva zenét hallgattunk az éjjben.

Kedves hangja, bele olvadt a természet hangjába, maga volt a mámor!

Csak táncoltunk, táncoltunk, jártuk a mámorító táncot.

Együtt örültünk, nevettünk, zenget belé, erdő, mező, és Ő, csak táncolt!

Velünk dalolt, játszadozott, minden, ami körülöttünk látszott.

Enyhe szellő fáklombjait simogatta, ők suttogtak,

keringőt járt a természt, és mi velük táncoltunk dúdolva.