ÖREG DIÓFA

Sűrű a lombja árnyékában heverek én,

Keresztül süt a nap a diófa levelén.

Erős ere látszik, öregfa, öreg a sóhajtása,

Kemény hóna alatt meglebben sok új hajtása.

Hűs árnyékot nyújt a házőrző ebeknek,

A csendet megzavarja zsivajgása a sok gyereknek.

Bámulom a sok új hajtásokat, kissé megrezzen a fa,

Gyönge csúcsán gyermek szelőcske üldögélni akar.

Hallgatózom, mintha nyögne, hallom valamit akar,

Ágainak ösztönzésére, még mindég nőni akar!