ÖREG DIÓFA

Sűrű a lombja árnyékában heverek én,

Keresztül süt a nap a diófa levelén.

Erős ere látszik, öregfa, öreg a sóhajtása,

Kemény hóna alatt meglebben sok új hajtása.

Hűs árnyékot nyújt a házőrző ebeknek,

A csendet megzavarja zsivajgása a sok gyereknek.

Bámulom a sok új hajtásokat, kissé megrezzen a fa,

Gyönge csúcsán gyermek szelőcske üldögélni akar.

Hallgatózom, mintha nyögne, hallom valamit akar,

Ágainak ösztönzésére, még mindég nőni akar!

Öreg törzsét és a múltat vastag kéreg takar,

Fáradt gyökerei kemény földet kapar.

Szál a rigó, enyhe szellő simogatja tollát,

Gyere le szellő, hajladozva vár a sok új hajtás!

Siess, mert fut az élet, rohan a világ!

Gyere le szellő, hozzál jó időt!

Lépj az új lombokra, hozzál langyos esőt!

Lépj rá a lombokra, ereszkedj alá!

Gyere le szellő, már hajlik az ág,

Elfut az élet s marad a világ.

 Budár Sándor  -     2oo5. Pünközsdvasárnap –