ÁBRÁNDOZÁS

Érzem szobája illatát,

  a világ vele van tele,

  bármerre járok őt keresem.

  belehelem e párát,

  ismerem, szeretem,

  tőle, megrészegedem.

Védekezem, nem engedem.

Hiába minden, belélegzem,

  vérem lüktetése felgyorsul,

  szívem belé rezzen.

Lankás dombok, lombok között,

   bolyogás kéje – közben,

  gyönyörű szerelmet adtál nekem,

  felejthetetlen szenvedéllyel.

Cserébe boldogító szerelmet kínálok néked.

Könnyed csókos ölelés,

   karja körbefonódása,

   éjjeli fény – árnyék játékainak

   ringatózásai közben.

Puhán ágyaznám ágyamat,

   hullámos szenderbe ringatnám vágyamat,             

   hints be drága szerelmeddel,                                

   a kölcsönt visszaadom.                                          

Meztelen vágyak sistergése,                              

   rángó lélegzet közben,                                              

   viharzó szeszéjjel,                                                   

   nektár édes tengerek vizében,

   dagály, apály, vágyak és gyűlöletnek

   karjai között ringatnálak.

Ó, bolondja lettem önmagamnak.

Legyőzöm óhajom okát.

Felébredtem, gondolkodom,

   valóság-e ez?

Az ébredés glóriája ablakomban

   Gyönyörűbb, mint a metaforikus képzelet.

          S.B.