Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mond és meggyógyul az én lelkem.
Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
de amikor megértettem, hogy eljöhetsz hozzám, valami melegség töltött el.
Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
de nagyon vártalak minden percben.
Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
de amikor eljöttél hozzám, meggyógyult a lelkem.
A nap még szebben ragyogott az égben,
a fű még zöldebb volt a virágok között a réten,
a szél még szebb dallamot dúdolt nékem,
a bárányfelhők még fehérebbek voltak a kéklő égen,
s lelkem szabaddá lett egészen, mert az élet nagy csodáját tiszta szívedet hoztad el nékem.
Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
de már értem, ha velem vagy, már nem kell a szó sem,
hisz jelenléted tesz boldoggá érzem.