Gondolkodtam, hogy ma mit is írjak ebbe a blogbejegyzésbe... Egy szép idézetet, vagy talán egy kedves verset, ami már a tavaszt idézi fel nekünk. De talán megbocsájtjátok nekem, ha ma egy kicsit magamról írok. Ha az ember jól érzi magát a bőrében, nem kerülgeti semmilyen nyavalya :):), vagy vírus - akkor olyan természetesnek vesszük, hogy hurrá, minden oké, és velem nem történhet semmi olyan, ami kizökkent a dolgos hétköznapokból. A mi olajozott gépezetünk forog, napról-napra, tesszük a dolgunkat. Munka, háztartás, gyereknevelés, egy kis szórakozás, könyv, film. Hoppá! És akkor hirtelen úgy ébredünk reggel, hogy valami nem oké, valami nagyon nincs rendben. Pont, mint most velem. Valami csúnyán ledöntött a lábamról, hogy aztán megfázás-e, vagy influenza, még nem tudom, de azt igen, hogy elég rossz a közérzetem, mindent olyan nyűggel és kínnal csinálok meg. Hasogat a fejem, és a nátha teljesen betetőzik. Ülök a gépnél egy halom zsebkendővel, orrkenőccsel, és csodára várok... nem,nem. Holnap reggel, irány az orvosi rendelő, mert ez állapot nagyon nem passzol hozzám.  Nem bizony, mikor annyi mindent szerettem volna megcsinálni a hétvégén, és tessék, itt vagyok ilyen álllapotban. Napközben még elviselhető, csak az este rosszabb. Ma még a vasárnapi misét is kihagytam, a lányom csodálkozva nézett - hát igen, most tényleg jobb ha itthon maradunk Anyu - mondta a kislányom. Amikor minden rendben van velünk, és jó érezzük magukat, akkor nem gondolunk arra, hogy hohó a legnagyobb kincsünk az egészségünk, és milyen jó hogy nem vagyunk betegek, nem kell gyógyszert szednünk és ilyenkor hálát kell adni a teremtés Urának a sorsunkért, a jódolgunkért...:):) Meg kell becsülnünk az egészségünket, tenni érte, de ha már gond van akkor elgondolkozunk egy kicsit, ahogy én most. Remélem pár napon belül helyrejövök, mert ez az állapot nagyon nincs kedvemre... Nektek kívánok nagyon jó egészséget, legyetek vidámak és boldogok!