Kis türelmet...
Kis türelmet...
a sors túlvilági helytartóját
elküldte értetek. Alig több
mint hetven évet éltetek.
Ahhoz, hogy rátok emlékezzek,
nem kellenek képek, hisz
a szívemben örökké éltek.
Hallom anyám nevetését, s
apám hangját, ahogyan mesél.
Emlékek törnek föl belőlem,
s egy pillanatra, minden újra él.
A kert, az udvar, a ház, a rét,
ahol gyermek voltam
talán nem is olyan rég.
Az orromban a virágok,
ételek és a szobák illata.
Minden itt van, újra
csak ti hiányoztok mama.
forrás: http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&new_topic=6
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!