Petőfi Sándor

Szeretlek, kedvesem

Szeretlek, kedvesem, szeretlek tégedet,

Szeretem azt a kis könnyű termetedet,

Fekete hajadat, fehér homlokodat,

Sötét szemeidet, piros orcáidat,

Azt az édes ajkat, azt a lágy kis kezet,

Melynek érintése magában élvezet.

Szeretem lelkednek magas röpülését,

Szeretem szívednek tengerszem-mélységét,

Szeretlek, ha örülsz, és ha búbánat bánt,

Szeretem mosolyod, s könnyeid egyaránt,

Szeretem erényid tiszta sugárzását,

Szeretem hibáid napfogyatkozását.

Szeretlek, kedvesem, szeretlek tégedet

Amint embernek csak szeretnie lehet.

Kívüled rám nézve nincs élet, nincs világ

Te szövődöl minden gondolatomon át,

Te vagy érzeményem mind alva mind ébren,

Te hangzol szívemnek minden verésében.

Lemondanék minden dicsőségrül érted,

S megszereznék érted minden dicsőséget,

Nekem nincsen vágyam, nincsen akaratom,

Mert amit te akarsz én is azt akarom,

Nincs az az áldozat, mely kicsiny ne lenne

Éretted, hogyha te örömet lelsz benne.

S nincs csekélység, ami gyötrelmesen nem sért,

Hogyha te fájlalod annak veszteségét.

Szeretlek kedvesem, szeretlek tégedet

Mind ember még soha, sohasem szeretett!

Oly nagyon szeretlek, hogy majd belehalok,

Egy személyben minden, de mindened vagyok.

Aki csak szerethet, aki csak él érted;

Férjed, fiad, atyád, szeretőd, testvéred

És egy személyben te vagy mindenem nekem;

Lyányom, anyám, húgom, szeretőm, hitvesem!

Szeretlek szívemmel, szeretlek lelkemmel,

Szeretlek ábrándos őrült szerelemmel!..

És ha mindezért jár díj, avagy dicséret,

Nem engem illet az, egyedül csak téged,

A dicséretet és díjat te érdemled,

Mert tőled tanultam én e nagy szerelmet!

Debrecen 1848. november

Petőfi Sándor (1823.január 1-1849. július 31.) Erdélyben egy bálon ismerte meg Szendrey Júliát, az Erdődi tiszttartó, Szendrey Ignác leányát. A költőre e találkozás mély benyomást tett. A leány kissé szeszélyesnek mutatkozott, s a vallomására nem adott határozott választ. A szigorú apa nem találta méltónak Petőfit az ő művelt Júliájához, így két leánykérés is kudarcba fulladt. A házasságkötés pontosan egy évvel a találkozásuk után valósulhatott meg. A mézesheteket a pár Koltón, a kalandos életű Teleki Sándor grófnak-Petőfi egyetlen arisztokrata barátjának- kastélyában töltötte. E szerelem és házasság lett ihletője Petőfi legszebb szerelmi lírájának.

(Minek nevezzelek?)

Szendrey Júlia (1828. dec.29-1868. szept.6.) Keszthelyen született.

1846.szeptember 8-án ismerkedett meg Petőfi Sándorral a nagykárolyi megyebálon. Ezt az ismeretséget apja nem nézte jó szemmel. Egy évvel

megismerkedésük után összeházasodtak Erdődön. Zoltán fiúk 1848.dec.15-én született meg. Petőfi Sándort 1849-ben látta utoljára.

1850-ben Horvát Árpád történész egyetemi tanár felesége lett. Második házasságát nemzeti felháborodás kísérte. Az új házasságában 3 gyerek született. A Petőfivel kötött házasságából született Zoltánnal-aki korán meghalt-nem törődött. Júlia 1866-ban új férjétől is különvált, Pesten halt meg. A Kerepesi temetőben közös sírban nyugszik férje szüleivel, és István öccsével. Sírjára ezt vésték fel