Repülj madárkánk

Tojás nélkül oly üres a fészek,
Legyen nekünk is madárfiókánk!
Anyád tavaszra kiköltött téged,
Örömünk lett, sok-sok boldog óránk.

Oly gyorsan szálltak a napok, hetek,
Volt sok játék, kacagás és móka,
S mire lehullottak a levelek
Közben kismadár lett a fióka.

Kis ideje próbálod szárnyaid.
Repülj madárkánk a magasba fel!
Teljesítsd be álmaid, vágyaid!
A lépes csapda ne csábítson el!

Féltünk, mégis elengedünk téged.
Kutasd ki, hogy mi az élet titka,
Szabadon élj, azt kívánjuk néked,
Ne zárjon be csillogó kalitka.

Tudom, egyszer, ha kirepülsz végleg,                                                                                     Lesz, majd saját fészked, s benne párod.
Anyáddal akkor is várunk téged,                                                                                     Mikor már a saját utad járod.
Soltész Tamás