Mindaddig, amíg természetes számunkra, hogy lételemünk a víz jelen van minden formájában, és hiányától nem szenvedünk, addig nem is sejtjük, hogy mekkora szerencsében részesített a jó Isten bennünket. Ha szomjúság gyötörne napokig, ha a sivatagi körülmények között kellene élni csupán néhány hétig, talán akkor meg tudnánk érteni, hogy mekkora kincs a kárpát medence, és hogy miért is vagyunk itt élők Isten kegyelméből szerencsésnek mondhatók!

Az 1970-es években egy bulgáriai kirándulás alkalmával Kjusztendil városában éreztem életemben először, a víz jelenlétének fontosságát!

A Cibakházi-Holt-Tisza & CVHE 2009 évi eseményeit bemutató kisfilm

Amiről álmodni sem mertem! Döbbenet!

Az elmúlt hónapokban több, és több ismerősöm keresett, keres meg, aggódva Hazánk, gazdasági, politikai helyzetének, a családokra, és a Nemzetre gyakorolt hatásai miatt. Így jutott el hozzám , többek között, Pálffy István betiltott jegyzete is. Be kell látnom, hogy mididáig, a felszíni vizek megmentése érdekében végzett tevékenységembe temetkezve nem láttam a fától az erdőt. A politikai pártoktól függetlenül, azok acsarkodásait kicsinyes, önző, és gyarló emberek pénzhajhászó passziójának tekintettem.

"A problémákat nem oldhatjuk meg ugyan azzal a gondolkodásmóddal, amellyel teremtettük õket!"
(Albert Einstein)

Képviselõ úr! Ön messze elrugaszkodott a valóság talajától!
Hallhattuk nemrég az egyik tv csatornán, ahol nagy tiszteletû politikusaink vitáztak.
Naponta találkozhatunk a különbözõ média orgánumokban arra történõ utalásokkal, hogy ki tévedett, és hogy ki nem mondott igazat.
Persze kérdés, hogy ki hordozza a bölcsek kövét a zsebében, és hogy az igazság még mindig "odaát" van?

Mielõtt beköszönt a nyár, gondosan tervezgetjük, hogy hol, is töltõdjünk fel, hol is töltsük szabadságunkat?

Mint azt a gyakorlat is mutatja, a vízpart optimális a regenerálódásra, hiszen a lételemünk ilyenkor sem hagy bennünket cserben. Hûst, nyugalmat, és kikapcsolódást biztosít.

A fokozódó vízparthoz kötõdõ igények ellenére, a vadkempingezés ideje letûnõben van.

Örömmel találkoztam a minap egy olyan lehetõséggel, ahol a zajos strandok helyett, a természetbe olvadva élvezhetjük a nyugalmat, Ráadásul mindezt családias keretek között.

Lételemünk a víz, nem csak a víz világnapján, hanem a mindennapokban is gondoskodást, odafigyelést érdemel.

Cikkemmel, a Cibakházi- Holt- Tisza példáján kívánom bemutatni azokat a megoldásra váró feladatokat, (mert problémák nincsenek, csak megoldásra váró feladatok) amelyek halaszthatatlan szemléletváltást igényelnek az egyén, és az érintett szakterületek részérõl egyaránt. A vízkeretirányelvben meghatározásra kerültek bizonyos feladatok, azonban a társadalmi szemléletváltás hiányában, azok megvalósítása is hiába valónak tûnhet.

Sokan keressük fel, a felszíni vizeket. Mindannyiónk számára mást, és mást, jelent a felszíni víz.

Vannak, akik a tenger, akik egy tó, akik egy holtág, egy folyó varázslatos környezetében kikapcsolódást, vannak, akik a megélhetést keresik, és találják meg.

Regenerálódást is jelent a víz, a vízpart, hiszen a nyári kánikulák idején egyre többen keresik fel, fürdõzni, sportolni, hûsölni, vagy csak egyszerûen azért, mert csodálatos környezetével lehetõséget biztosít egy családi,- baráti kikapcsolódásra, piknikre.