Létünk, a földi élet nélkülözhetetlen eleme a víz. Mi sem természetesebb annál, hogy rendelkezésünkre áll bármelyik pillanatban. Ha kell, oltja szomjunkat, ha kell, tisztítja testünket, táplálja az élelmiszereinket, életteret, életet ad, és gondolja végig a kedves olvasó, hogy a víz, mindenütt jelen van a földi élet megtestesülésében. Az ember, igyekszik sokrétűen használni, és kihasználni. Ma, a földön, hatmilliárd ember él, és a vizet csak ott tudják igazán tisztelni, ahol jelentősen korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre.

Megbecsüljük létünk nélkülözhetetlen elemét?

Mennyi tisztított, és tisztítatlan szennyvíz kerül folyóinkba, állóvizeinkbe a természet öntisztulására hagyatkozva? Mennyi szemetet hagy az ember a vízpartokon, és tölt a tengerekbe, és különböző felszíni vizekbe?

Persze ott nem látszik! Az ember, magyarázhat, tudományosan alá támaszthat, vagy cáfolhat bár- mit, azonban biológiai folyamatok év milliók óta, a természet törvényei szerint működnek. Sokszor bebizonyosodott, hogy az emberi beavatkozások csupán az ember pillanatnyi érdekeit szolgálták, és hosszú távon több kárt, mint hasznot produkáltak.

Ma már tény, hogy az emberiség által okozott környezet terheléseket, a természet képtelen feldolgozni. Az ember, és környezetének harmonikus kapcsolata felbomlott. A felszíni vizekbe elhelyezett terhelő anyagok bomlása során, több milliárd köbméter mocsárgáz keletkezik, és kerül naponta a légtérbe, felgyorsítva a globális felmelegedést, rontva a vízi élettér minőségét, pusztítva a földi élet lételemét, a vizet. Elfogadjuk mindezt? Tudomásul vesszük, hogy az ember a legostobább élőlény a földön, aki előidézi a bolygónk pusztulását?

Esetleg tehetünk, akarunk tenni valamit, hogy unokáink is élvezhessék e gyönyörű bolygó szépségeit? Hajlandóak vagyunk gyarlóságunkon, önzőségünkön, a gazdaság központú gondolkodásmódunkon változtatni? Amennyiben igen, tegyünk is érte valamit!

Varga Mátyás.