Mindaddig, amíg természetes számunkra, hogy lételemünk a víz jelen van minden formájában, és hiányától nem szenvedünk, addig nem is sejtjük, hogy mekkora szerencsében részesített a jó Isten bennünket. Ha szomjúság gyötörne napokig, ha a sivatagi körülmények között kellene élni csupán néhány hétig, talán akkor meg tudnánk érteni, hogy mekkora kincs a kárpát medence, és hogy miért is vagyunk itt élők Isten kegyelméből szerencsésnek mondhatók!

Az 1970-es években egy bulgáriai kirándulás alkalmával Kjusztendil városában éreztem életemben először, a víz jelenlétének fontosságát!