Mindaddig, amíg természetes számunkra, hogy lételemünk a víz jelen van minden formájában, és hiányától nem szenvedünk, addig nem is sejtjük, hogy mekkora szerencsében részesített a jó Isten bennünket. Ha szomjúság gyötörne napokig, ha a sivatagi körülmények között kellene élni csupán néhány hétig, talán akkor meg tudnánk érteni, hogy mekkora kincs a kárpát medence, és hogy miért is vagyunk itt élők Isten kegyelméből szerencsésnek mondhatók!

Az 1970-es években egy bulgáriai kirándulás alkalmával Kjusztendil városában éreztem életemben először, a víz jelenlétének fontosságát! Ott, nagy megtiszteltetésben volt részem. A vendéglátóm friss vízzel kínált. Ott, ez nagyobb értéknek számított mint a legdrágább szeszesital. Mivel a tisztálkodást is csupán maréknyi vízzel tudtuk ott tartózkodásunk idelyén megejteni, kezdtem valamit megsejteni a víz fontosságáról.

A napokban hallottam Lőrincz Istvántól, a Középtiszai Tájvédelmi körzet alapítójától hogy "az erdők születésének az erdőgazdaságok, és a jogszabályok a legnagyobb akadájai."

Valahol hasonlót érzek a lételemünkkel, a vízzel kapcsolatban én is.

A napokban készült el kisfilmem, amely  segítségével igyekeztem másként megmutatni a vizet, mint ahogyan azt megszoktuk. A Cibakházi-Holt-Tisza bemutatásával, a holtág szépségeinek bemutatásán túl,  az emberi gyarlóságra épülő természet rendjét felülíró hibás területhasználat veszélyeire is fel kívánom hívni a figyelmet. A témáról többet a weblapomon. Elérhetősége a kisfilm végén.