Sajtószabadság – média

Minden polgári demokráciában az egyik legfontosabb kritérium a sajtószabadság. Ez a foglom a történelmi idők folyamán tartalmilag bővült és változott. Ma a cenzúrától való mentességet, az írott és elektronikus média azon szabadságát jelenti, amelyet nem korlátoz, vagy befolyásol pillanatnyi politikai kurzus.

Ez a szabadság azonban nem jelentheti a korlátok nélküli szabadosságot, nem jelentheti egyes  társadalmi körök tulajdonában lévő orgánumok és általában az egész média társadalomfeletti monopolhatalmát.

A magyarországi helyzet egy kicsit más az európai országokkal összehasonlítva. A rendszerváltás után először az írott, majd az elektronikus médiák is zömében privatizálást szenvedtek el, és így lassan monopolhelyzetet teremtve a működtető elit szándékai szerint a médiavilág hatalmi ággá vált. A nemzeti irányzat tőke hiányában kiszorult a piacról.

Így aztán a közvélemény mesterséges, sokszor nem a valóság alapján töténő befolyásolása lehetővé vált.

Az információtömeg manipulálása eszköz lett a társadalmi és az egyéni tudat befolyásolásában.

Az egyik ilyen eszköz a tematizálás, amely arról szól, milyen téma legyen a sláger, milyen hír legyen a középpontba állítva. A másik eszköz az értelmezés, miszerint a témához kapcsolódó kommentárok, elemzések, vélemények áradata foglalkozik a tudatosan kiválasztott eseménnyel.

Az átlagpolgár tehát azt és úgy kapja, amit és ahogyan a médiákat mozgató elit meghatározza. No persze nem részleteiben, mert a „sokszínűségre” adni kell.

Ez tulajdonképpen nem más, mint szellemi médiaterror, mely a sajtószabadság leple mögé bújva félti befolyását és kétségtelen hatalmát.

A monopóliumok regnálása, a normális arányok eltolódása tulajdonképpen a baj. Hol van a társadalom- és nemzet-centrikus, erkölcsi, történelmi, nemzeti értékeket képviselő média?

A mai magyar társadalom önismeretét nem a történelmi múltra, a nemzeti hagyományokra és értékekre építik, hanem a „való világ”-ra, a deviáns műsorok obszcenitására, az agresszív tartalmú rajzfilmekre, stb. a sokszínűség álcája mögött.

Ennek az aknamunkának kellett véget vetni és megjeleníteni a valós társadalmi érdekeket és igényeket az új médiatörvényben. A társadalom rövid-, közép- és hosszútávú érdekei megkövetelik a dolgok helyes irányba való terelését.

Hogy mi a jó irány?

A történelmi múlt helyes ismerete, a magyar nyelv védelme és tisztelete, az évezreden át megtartó morál közvetítése, amely ma is megőriz, az egymásba vetett bizalom erősítése, a becsületes, alkotó munka tisztelete. Folytathatnám, de ahogy az út mellett ezer virág nyílik, pompázik és gyönyörködtet, mégis vannak virágok, melyek kedvesebbek szívünknek, mint a többi, úgy legyen már jogunk arra, hogy a nekünk tetsző virágokból kössünk csokrot.

Lehet, hogy másoknak más az értékrendjük, de ez a föld itt Magyarország, itt a mi értékrendünknek kell érvényesülni, amely toleráns, de határozott volt a történelem viharainak közepette is. Itt egy területileg és lelkileg megtépázott, belűről kisemmizett nemzet él, és megengedhetetlen, hogy ne próbálkozhasson meg saját, régen megteremtett értékeinek felszínre hozatalával.

Az egészséges és előremutató magyar nemzeti önbecsülés kifejezésének igenis helye kell legyen a média minden formációjában.

A természetes nemzeti dominancia nem jelentheti más jellegű kultúrák elhallgattatását, de mégegyszer mondom: ez itt Magyarország!

A médiatörvény pedig ezt az országot, ennek a nemzetnek, ennek a társadalomnak érdekeit képviseli. A szellemi terrornak és a szellemi szabadrablásnak meg kell szűnnie és meg is fog szűnni.

A törvényt felelős politikusok alkották demokratikus és világos felhatalmazás alapján.

A hazai és nemzetközi nemtelen és aljas támadások (a törvény szövegét nem is ismerték!) ki fognak fulladni, a helyükre kerülnek- a szemétkosárba. A nyugat-európai balliberális médiaguruk pedig tudomásul vehetik, hogy itt és most más szelek fújnak.

Fura lenne, ha a Washington Post olvasói levele, a The Times, vagy a FAZ, vagy akármelyik nyugati sajtótermék határozná meg, mit és hogyan kell tenni a médiatörvény megalkotásánál Magyarországon.

Igaz azonban, hogy nehéz szembesülni azzal a ténnyel, hogy a korlátlan, médiák által folytatott manipulálás lehetősége, a médiahatalom ereje csökken sőt esetenként meg is szűnik. Végre.

 2011.01.08.

 Szabó László Dezső