Tavaszelőn

Tavaszelőn, csalóka napsütésben

öregedő tükörképemet nézem.

Fura fintor feszül az arcomon,

tekintetemmel csak a fényt lopom…

Végigcsurog a gerincemen:

lobog még bennem egy kis szerelem?

Tavaszelőn, ragyogó napsütésben

minden ízemben feszülten érzem:

hiába telnek, szaporodnak az évek,

most is lázasan szeretlek téged!

Tavaszelőn , a szelíd napsütésben,

csókodról álmodom, csókodat kérem,

és forrón viszonzom, ifjúi lázban:

benned igazi páromra találtam.

A boldogság titkát veled megéltem:

szerelemben megöregedni, szépen!

Gyömrő, 1993.03.02. SZLD.