Segesvár – 160 éve

(1849. július 31. Segesvár)

Ingujjban ült a hídnál, mellette csatazaj,

nem hallja, hogy a kürtszó már hátrálást rivall.

Robog felé tucatnyi, felbőszült, vad kozák,

fehér ingének szegve arasznyi vas pikát.

A költő meg csak áll, fegyvere csak a toll,

s a kozákok pikája a szívéig hatol…

Égi mosoly van arcán, úgy élt, ahogy dalolt,

életét érte adta, aki szerelme volt.

Az eltiport Szabadság karjai átölelték,

kerubok fehér szárnyán az Isten elé vitték.