Gondolatok Romsics Ignác professzor úr előadásához.

2012. május 9-én Gyömrőn, a Hankó István Művészeti Központ színháztermében, mintegy 250-300 érdeklődő előtt Romsics Ignác történészprofesszor kb. másfél órás előadást tartott a Horthy- korszakról és Horthy Miklós kormányzóról.

Az előadásra azért került sor, mert Gyömrő képviselő testülete úgy döntött, hogy a jelenlegi Szabadság térnek régi nevét visszaadva Horthy Miklósról nevezik újra el.

Égi királynő

Égi Királynő, Téged hívlak!

Tekints le ránk, lásd milyenek vagyunk!

Lelkünkről leolvadt a szépség,

és fekélyes a tudatunk!

Mindent elural a féktelen önzés,

a sárarany utáni vágy;

többet, még többet! – életforma

szíveinkben árkokat vág,

miket temetni alig lehet,

és rontja lelkünk bent a féreg –

Égi Királynő, mondd, hogy mikor

ér ez a fertő végre véget?!

Égi Királynő, Téged kérlek,

tégy végre valamit velünk,

mert ember-mivoltból kivetkőzve

így csak torz utánzatok leszünk,

kiknek fejében csak szivacs van,

szívük helyén csak szikla-önzés,

lelkükben dúl morális pestis,

szellemük merő posvány, dögvész!

A folyó

A partról nézem a hullámokat…

Csendben úszik rajtuk az idő

hurcolva titkolt álmokat…

Utazik rajta múlt, jelen, jövő.

Locsog a víz a part kövén,

csobog és álmodik velem,

rímeket ringat lágy ölén,

regél, mesét mond, csak nekem.

Látom a múltat… Most szürke habja

a jelent mossa meg nem állva,

a fodrozódó víz felkapja,

permetét szórva szét a mába.

Te bölcs folyó! Taníts serényen

úgy átölelni, szeretni egymást,

mint ahogy te, büszke-szerényen

átöleled fél Európát!

A törvénynapon

Oda igyekszem, a törvénynapra

keserű panaszaimmal telve.

Talán csak Ő az, ki keserveimre

bölcsességével megfelelne.

Hosszú az út, ezer keserves lépés

ezer év, amíg odaérek,

valahol távol, az irdatlan múltba,

ahová vándor csak alig érhet…

Jő nyári hajnal, átparázslik

a szent nap fénye a lombok között,

míg az öles törzs félhomálya

oszlik, a fény beköltözött.

Ott áll a tón, vagy tán ülőke?

De közelébe nem lép senki,

halk morajjal a sok-sok ember

várja azt, kinek meg kell jelenni.

Égi királynő

Égi Királynő, Téged hívlak!

Tekints le ránk, lásd milyenek vagyunk!

Lelkünkről leolvadt a szépség,

és fekélyes a tudatunk!

Mindent elural a féktelen önzés,

a sárarany utáni vágy;

többet, még többet! – életforma

szíveinkben árkokat vág,

miket temetni alig lehet,

és rontja lelkünk bent a féreg –

Égi Királynő, mondd, hogy mikor

ér ez a fertő végre véget?!

Égi Királynő, Téged kérlek,

tégy végre valamit velünk,

mert ember-mivoltból kivetkőzve

így csak torz utánzatok leszünk,

kiknek fejében csak szivacs van,

szívük helyén csak szikla-önzés,

lelkükben dúl morális pestis,

szellemük merő posvány, dögvész!