Fények a Nagyvárad téren.

Rád várok és nézem a fényeket,

A rohanó járműt, az embereket…

Tudom, hogy eljössz és bíztatón

Hunyorog a kék fény a boltok felett.

Harsány torok már fáradtan hangol:

„Esti Hírlap, Képes Sport, Népszabadság!”

Én végtelen érzelmek közt bolyongok,

És szövögetem kettőnk álomútját.

Fékek morognak a félhomályban,

Az eső némán, de sűrűn pereg…

Én a rólad szépet álmodó

A térre virágzó tavaszt képzelek.