Fények a Nagyvárad téren.

Rád várok és nézem a fényeket,

A rohanó járműt, az embereket…

Tudom, hogy eljössz és bíztatón

Hunyorog a kék fény a boltok felett.

Harsány torok már fáradtan hangol:

„Esti Hírlap, Képes Sport, Népszabadság!”

Én végtelen érzelmek közt bolyongok,

És szövögetem kettőnk álomútját.

Fékek morognak a félhomályban,

Az eső némán, de sűrűn pereg…

Én a rólad szépet álmodó

A térre virágzó tavaszt képzelek.

Rongyos bódék helyére utcasort,

Hatemeletes, új, boldog házakat,

Merész, bátor, emberi rakétát,

Megvalósuló, forró vágyakat.

S ahogy mellém értél és simultál,

Oly szép lett ez az egyszerű valóság!

Barátságosan pislogtak a fények,

S a Virágértben kinyíltak a rózsák.

Rsztm. 1958. 12. 30. SZLD.