A gyűlölet emberei

(egy  átkos kertésznek)

Nem tudom, hogy honnan van az átok,

mely zsigerből jellemző reátok,

akik csakis gyűlölködni vágytok!

Egyensúlyban lelketek hogy lenne,

mikor csakis hazugság van benne,

mintha szátok bolondgombát enne.

A gyűlölet sötét mámorában

mérget fröcsög szátok a világban;

talán öröm fürdeni a sárban?!

Petőfi és Arany János népe

szánakozva néz e sok vigécre,

mert a szavuk nem száll fel az égbe…

Kertészkedni sokan megtanultak,

előbb-utóbb a nyálukba fúlnak,-

idehaza lelkeket nem dúlnak,

mert mi tudjuk, a gyűlölet – méreg!