Kis türelmet...
11 éve | 0 hozzászólás
Bomba jó.
Bomba jó a csókod,
a szád érzéki, bársony,
simogat, mint a szelíd napsugár,
mint simogat az édes álom.
Nyelved hegyéről nektár cseppen,
mely mézédes és vérforraló,
az ízlelése közben
összemosódik álom és való.
Bomba jó a csókod!
Mindig csak csókolnálak,
mint levegőt, szívnám magamba
engem csókoló, édes szádat!
Gyömrő, 1994.SZLD.
11 éve | 0 hozzászólás
Aranyló Nap
Fényben fürdeted a nagyvilágot,
aranyló Nap szívből köszöntelek!
Mai reggelem első fohásza
valahol fönn találkozik veled!
Éltetőnk vagy, hisz ezért lettél,
ragyogásod az élet maga,
mindnyájunknak ragyogó kincse,
a lét mítikus dallama.
Teremtő Istenünk vad kohója,
hol perzsel, hol melenget engem,
virágaimmal, fával, fűvel,
szépségekkel tölti a lelkem.
Aranyló Nap! Áraszd a fényed!
Aranyozd be a nagyvilágot!
És búsan takard el ragyogó szemed,
mert bűneinket látva látod!
11 éve | 0 hozzászólás
Bajnai Gordon 9
hazugsága.
Beszéljenek a tények! - Hamis állításokkal magyarázzák a bizonyítványt!
Bajnai Gordon nemrégiben az Együtt 2014 Mozgalom honlapján reagált a CET és a
CÖF kampányfüzetének állításaira. Korábbi álláspontunkban már utaltunk rá, hogy
az írásában számos valótlanság és csúsztatás szerepel. Most a CÖF
összegyűjtötte az összeset és szembeállította a hazugságokkal a tényeket.
1. Bajnai Gordon azt állítja: a Wallis vezetőjeként nem vett részt a csődbevitt
Hajdú-Bét irányításában.
11 éve | 0 hozzászólás
Szikra
Két kődarab van a kezemben,
nem látok semmit, mert sötét van.
Hogyan űzzem el a homályt?
Hogy bűvölhetek világosságot,
hogy lopjam el az égből a tüzet?!
Tehetetlen, forró dühömben
követ a kővel ütöm bőszen;
s hirtelen kipattan tucatnyi szikra!
A földre záporozva parányi lángok
születnek a száraz fű között!
Tűz! Fény! Meleg!
Már csak táplálni kell!
Hihetetlen ez az egyszerű varázslat:
önnön kínomból szikrát csiholt!
11 éve | 0 hozzászólás
IMF
Itt jártak, és el is mentek.
Megszorítást hirdettek;
Fenének se kellettek!
2013. 02.02. SZLD.
11 éve | 0 hozzászólás
A vers
Szavak zenéje,
gondolat virága,
illatozva nyílik
az egész világra,
a nyelv hímes, lenge,
áttört csipkerajza,
szépség és szerelem
szenvedélyes csokra,
a léleknek titkos
feltárulkozása,
egy rejtett világnak
bemutatkozása.
A lelkeink tükre
a való világból,
ami csak vajúdik,
ünnepel, vagy gyászol.
Üzenet a szélben
szálló gondolattal:
jól szoríts magadhoz
és vígy el magaddal!
2013. 06. 10. SZLD
11 éve | 0 hozzászólás
Imádságom.
Hatalmas Isten, aki uralkodsz!
Tekints le kegyesen reánk!
Buzgó szívünkből Feléd árad
Könyörgésünk és hő imánk.
A munka, harc, az élet útján,
Viharban tántorgók hadát
Őrizd meg hitben, szeretetben,
Őrizd meg édes, jó Atyánk!
Miénk a munka és imádság,
Tiszta lélekért küzdenünk,
Urunk! Áldásod és kegyelmed
Maradjon örökké velünk.
Engedd dícsérni énekekkel,
Házadban zengeni Neved,
Engedd Uram, hogy a halálban
Egyesülhessünk majd Veled!
11 éve | 0 hozzászólás
Mindenkinek.
Zúg a Duna,
Zúg a Tisza,
Mit sirat?
Szegény hazám
A te szabadságodat!
Régen elmúlt már 48?
Nem is volt!
Beborítá már azóta
Annyi szégyenfolt!
Nem teheti szíve fölé
Senki többet tenyerét!
Szenny borítja gyalázatos,
Félsz-kezét!
Üss, ha üthetsz,
Ne sajnáld az öklödet!
Ha betörik, hát ne ingyen
Törjék be a fejedet!
Ha betörték, megbosszuljuk,
Sírból százszor felkelünk,
Ellenségre, a rablóra
Fehér arccal elmegyünk!
11 éve | 0 hozzászólás
Pompei katona.
Ott állok őrhelyemen.
Az éj ezer réme vicsorog,
tűzeső jön, árad egyre,
homlokomon víz csorog.
Szorítom a lándzsát,
Rómáért, előre!
Ordít őrült tömeg:
Menekülj te dőre!
Halad egyre a vörös láva,
a testem gőzőlög,
Jupiter Optimus! –
A láva csak görög…
Röhögve mar testembe…
Én csak állok…
Az őrhelytől, a fegyvertől
meg sohase válok!
Rómáért! – lehelem az izzó ködökbe.
Semmivé leszek,
de a helytállásról, római erőről
kő-emléket teszek!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Emlékezés egy csodálatos napra
11 éve | 0 hozzászólás
Október 23.
Egy bomba robbant a szívemben:
Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva
Egy eszme indult el velünk.
Az idő ősködéből pattant,
És telt vele a csillogó este:
Ezrek és ezrek az utcákon,
Nem lehet ráismerni Pestre.
Az égen száz csillag hunyorgott,
Lenézett egy-két vörös fényre;
Csattant, kiáltott a jelszó:
A rabságnak már legyen vége!
Egy autó oldalán fityegtem,
És alig hittem a szememnek:
Rendőr sehol, s házak tövéből
Asszonyok, lányok integetnek.
Címkék: vers
Tovább