Arányok és értékrendek.

Ha elfogadjuk azt az alaptételt, hogy az ember biológiai, egyszersmind szellemi lény is, akkor ebből kiindulva e kettősség mentén sok mindenre lehet magyarázatit találni.

A marxi-engelsi filozófia kimondja – akaratlanul is elismerve az ember tudati létét – „ hogy a „lét határozza meg a tudatot”.Ez a marxi axióma igazságtartalmával együtt is félrevezető és hamis, mert a lét és tudat egymásra visszahatnak, és elemeinek aránya határozza meg az embert.

Fények a Nagyvárad téren.

Rád várok és nézem a fényeket,

A rohanó járműt, az embereket…

Tudom, hogy eljössz és bíztatón

Hunyorog a kék fény a boltok felett.

Harsány torok már fáradtan hangol:

„Esti Hírlap, Képes Sport, Népszabadság!”

Én végtelen érzelmek közt bolyongok,

És szövögetem kettőnk álomútját.

Fékek morognak a félhomályban,

Az eső némán, de sűrűn pereg…

Én a rólad szépet álmodó

A térre virágzó tavaszt képzelek.

Gondolatok Romsics Ignác professzor úr előadásához.

2012. május 9-én Gyömrőn, a Hankó István Művészeti Központ színháztermében, mintegy 250-300 érdeklődő előtt Romsics Ignác történészprofesszor kb. másfél órás előadást tartott a Horthy- korszakról és Horthy Miklós kormányzóról.

Az előadásra azért került sor, mert Gyömrő képviselő testülete úgy döntött, hogy a jelenlegi Szabadság térnek régi nevét visszaadva Horthy Miklósról nevezik újra el.

Égi királynő

Égi Királynő, Téged hívlak!

Tekints le ránk, lásd milyenek vagyunk!

Lelkünkről leolvadt a szépség,

és fekélyes a tudatunk!

Mindent elural a féktelen önzés,

a sárarany utáni vágy;

többet, még többet! – életforma

szíveinkben árkokat vág,

miket temetni alig lehet,

és rontja lelkünk bent a féreg –

Égi Királynő, mondd, hogy mikor

ér ez a fertő végre véget?!

Égi Királynő, Téged kérlek,

tégy végre valamit velünk,

mert ember-mivoltból kivetkőzve

így csak torz utánzatok leszünk,

kiknek fejében csak szivacs van,

szívük helyén csak szikla-önzés,

lelkükben dúl morális pestis,

szellemük merő posvány, dögvész!

A folyó

A partról nézem a hullámokat…

Csendben úszik rajtuk az idő

hurcolva titkolt álmokat…

Utazik rajta múlt, jelen, jövő.

Locsog a víz a part kövén,

csobog és álmodik velem,

rímeket ringat lágy ölén,

regél, mesét mond, csak nekem.

Látom a múltat… Most szürke habja

a jelent mossa meg nem állva,

a fodrozódó víz felkapja,

permetét szórva szét a mába.

Te bölcs folyó! Taníts serényen

úgy átölelni, szeretni egymást,

mint ahogy te, büszke-szerényen

átöleled fél Európát!

A törvénynapon

Oda igyekszem, a törvénynapra

keserű panaszaimmal telve.

Talán csak Ő az, ki keserveimre

bölcsességével megfelelne.

Hosszú az út, ezer keserves lépés

ezer év, amíg odaérek,

valahol távol, az irdatlan múltba,

ahová vándor csak alig érhet…

Jő nyári hajnal, átparázslik

a szent nap fénye a lombok között,

míg az öles törzs félhomálya

oszlik, a fény beköltözött.

Ott áll a tón, vagy tán ülőke?

De közelébe nem lép senki,

halk morajjal a sok-sok ember

várja azt, kinek meg kell jelenni.

Égi királynő

Égi Királynő, Téged hívlak!

Tekints le ránk, lásd milyenek vagyunk!

Lelkünkről leolvadt a szépség,

és fekélyes a tudatunk!

Mindent elural a féktelen önzés,

a sárarany utáni vágy;

többet, még többet! – életforma

szíveinkben árkokat vág,

miket temetni alig lehet,

és rontja lelkünk bent a féreg –

Égi Királynő, mondd, hogy mikor

ér ez a fertő végre véget?!

Égi Királynő, Téged kérlek,

tégy végre valamit velünk,

mert ember-mivoltból kivetkőzve

így csak torz utánzatok leszünk,

kiknek fejében csak szivacs van,

szívük helyén csak szikla-önzés,

lelkükben dúl morális pestis,

szellemük merő posvány, dögvész!

Tudod-e, ki vagy?

Tudod-e, hogy mi lappang benned,

mely ősi titkok birtokosa vagy,

hogy mit hordozol génjeidben?

Magyar, ismerd meg magad!

Tudod-e, hogy ős-jelekkel

pálcára vésted az Igét,

a Nap a Hold volt a fejéked,

s a csillagösvény a tiéd?!

Tudod-e, hogy a népmeséid

tündére is csak nálad él,

tudod-e, a vasorrú bába

átkot csak neked mesél?

Tudod-e, hogy itt, ezen a földön

nem ezer éve vert tanyát

Kárpát-ölelte szép vidéken

lovon száguldó ősapád?

Tavaszelőn

Tavaszelőn, csalóka napsütésben

öregedő tükörképemet nézem.

Fura fintor feszül az arcomon,

tekintetemmel csak a fényt lopom…

Végigcsurog a gerincemen:

lobog még bennem egy kis szerelem?

Tavaszelőn, ragyogó napsütésben

minden ízemben feszülten érzem:

hiába telnek, szaporodnak az évek,

most is lázasan szeretlek téged!

Tavaszelőn , a szelíd napsütésben,

csókodról álmodom, csókodat kérem,

és forrón viszonzom, ifjúi lázban:

benned igazi páromra találtam.

Öltönyös világ, avagy miért tartunk itt....

Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette.
Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi. A vezetője
egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember.
Megkérdezi a pásztort:
- Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?
A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és
nyugodtan azt mondja:
- Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a
notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS
helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képet a
környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő-programmal,
összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja,
aztán odafordul a pásztorhoz és azt mondja:
- Pontosan 87 juha van itt a környéken.